Idézetek az emberismeretről
Az emberek mindig úgy vélik, hogy a változás túl gyors, a világ túlságosan bonyolulttá és kiszámíthatatlanná válik, végül mégis többnyire jól megoldják a problémákat.
Az ember teherbírása olyan, mint a bambuszé, amely sokkal rugalmasabb, és többet bír, mint gondolnánk.
Vannak emberek, akik, ha bármiben is szerencsés vetélytársra akadnak, a benne levő jótól készek tüstént elfordulni, s csak a rosszat látják benne. Vannak aztán, akik, ellenkezőleg, épp azt a tulajdonságot akarják a boldog vetélytársban látni, amellyel legyőzte őket, s fájdalomtól elszoruló szívvel csak a jót keresik benne.
A legtöbben a világot nem olyannak látják, mint amilyen, hanem olyannak, mint amilyenek ők saját maguk.
Hiába csipkedjük magunkat, úgyse érhetjük el a személyiségünk hitelességét. Ez az igyekezet is kilátástalan, mert "cselekedeteinket csak más emberek értékelése hitelesítheti", a más emberek viszont mindig csak a "saját világuk törvényei szerint" értékelnek minket, és csak addig a határig értenek bennünket, ameddig a korlátaik engedik.
Milyen félelmetes is az ember! Számok és mértékek és jegyzetek összevisszasága, és csak néhányat tudunk értelmezni, és lehet, hogy azokat is hibásan.
Az embernek hajlama van megvalósítani önmagát.
Csak a nagy emberek gyengesége szembetűnő.
Az én boldogságom kizárólag abban áll, hogy azon, amit mások magabiztosan megtesznek, azon én el is gondolkodom. Ez az elgondolkodás az én boldogságom.
Ne kérdezzétek annak nevét, aki éji szállást kér. Leginkább azt feszélyezi a neve, aki menedékre szorul.
Amilyen a beszéd, olyan a cselekedet.
Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.
Az erkölcs mindössze egy vékony máz az emberi állaton, amit magányos elmélkedések órái raktak reá, s ami könnyen ledörzsölődik róla, amikor falkába verődik, s kitör alóla a vadállat rejtett ösztöne.
Csak sekélyes emberek nem ítélnek azután, amit látnak.
Az ember sok minden, csak éppen nem gondolkodó.
Facebook
Pinterest