Idézetek az emberismeretről
Miért rosszindulatúak az emberek egymással? Miért negatívak? Ez társadalmi szinten rettenetesen kártékony. (...) Majdnem mindenki, akivel beszélek, utálja a politikusokat, a hivatalokat, az államot, az intézményeket. Mindenki mindenkiről hazugságot tételez fel, gyanakvás van, mindenki azt hiszi, hogy akkor okos, ha rájön arra, hogy a másik hogy akarja őt átverni.
Emberek vagyunk, s minden az értelmünkön át történik velünk. Érzéseink és indulataink is értelmünkön át lesznek elviselhetőek vagy tűrhetetlenek.
Ahhoz, hogy az emberek az igazsághoz hűek maradjanak, először meg kell ismerniük tévedéseiket.
Nem tudhatod, ki jön veled szembe, És kit találhatsz egy másik testben. Örök ellenség, régi barát, Vagy akivel sorsod megosztanád.
A csodálkozás öröm, mivelhogy fölfedezés. Aki nem tud csodálkozni, az örülni sem tud.
Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.
Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne.
Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!
A szem a lélek tükre. A szem, a tekintet hordozza az egyéniség, a személyiség legmarkánsabb jegyeit. Ha nincs szem, nincs egyéniség.
Mindannyiunknak gyönyörűsége telik a suttogva elmondott és gyanúsítgatással átszőtt pletykákban.
Mennyivel könnyebb az emberiséget szeretni, mint egyetlenegy embert!
Amit nem értesz, ne kritizáld, fiam, kinek útját nem jártad, életét nem érted.
Az embernek a szelleme és a szenvedélye a kormánylapát, (...) és a tengerjáró lelkünk vitorlái. Ha valamelyik eltörik, az ember csak hánykolódni és sodródni tud, vagy még mozdulatlanul vesztegel a tenger közepén. Az értelem számára egyedül az irányítás a meghatározó erő; és a szenvedély, amit nem tartunk kordában, olyan láng, amely saját magát pusztítja el.
A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.