Idézetek az emberismeretről
Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
Az ember minden tettre képes, amelybe nem hal bele rögtön. A lassú halál, a kínszenvedés csupán akkor rémíti meg, ha már kezdetét veszi. Sokan ezért nem tartanak attól, hogy az eszeveszett erdőirtás, légszennyezés miatt felmelegszik az éghajlat, megolvadnak a sarki jéghegyek, kiáradnak a vizek és elnyelnek mindent. Nem tartanak attól, hogy elfogy az oxigén, az élelem, az ivóvíz. Mert most még van, ha egyre silányabb is.
Minden embernek két oldala van: egyik fehér, másik fekete. Soha ne beszéljetek senkinek a feketéjéről.
Ha egy ostoba és tudatlan nő rosszkedvű és elgondolkozik, abból mindig baj lesz: mert önmagából nem meríthet vigaszt.
Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket. Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz.
Napjaink kisdedei már régen nem tündérmesékből idézgetnek. Abban versengenek, ki tud több szlogent, lózungot megjegyezni. Némelyik versikótól valósággal tűzbe jönnek, azt fújják reggeltől estig. Ily módon rövidesen előidézik szüleik korai agyvérzését.
Az optimista a napfelkeltét várja, a pesszimista a napnyugtától fél.
Ez a lélek nem nyílik meg sehol. Olyan, mint a selyemgubó - nem látszik az elevenje a sok selyme miatt.
A gyanú szemének homály kell és sötétség, mint a bagoly szemének; az a világosságban nem jól lát.
Mit tudunk mi egymásról, emberek? Semmit. Felületes jelenségeket látunk, ösztöneink csápjai nem hatolnak a lélek mélyibe, hogyan érthetnénk meg hát a tetteket kiváltó okokat? És mégis ítélünk; elmarasztalunk és megbocsátunk, holott gyakran bűnösebbek vagyunk az elmarasztaltaknál.
Az értelem nem automatikus. Azok, akik megtagadják, meggyőzhetetlenek a segítségével.
A lángeszű emberek hajlamosak az őrültségre. Ez bizonyos. De azért mégsem elég agyalágyultnak lenni ahhoz, hogy valaki jól gondolkozzék.
Szeresd felebarátodat. Ha tudni akarod, hogy mi a hálátlanság.
Bölcsnek azt nevezzük, aki beletörődött abba, hogy már nem ismételheti meg hajdani ostobaságait.
Facebook
Pinterest