Idézetek az emberismeretről
Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül.
Akkor lehet valakit megváltoztatni, ha előbb elfogadom annak, aki ő.
Mindenkinek van valami baja. Valakinek eláll a füle, másnak nagy a hasa, megint más meg mekegve nevet, mint a kecske. De a külszín alatt mégis mindnyájan ugyanolyanok vagyunk.
A nép kegye apály és dagály módjára változik örökkön örökké.
Kapcsolataink betegségének valódi kórokozója mindannyiunk szívében benne van születésünk óta: az önzés.
Harc a létért és gyűlölet, ez az, ami az embereket összefűzi.
Az ember erejének mértéke a kegyelme mélysége.
Aki nem elégedett azzal, amije van, nem lenne elégedett azzal sem, amire vágyakozik.
Csak azért zavarja őket a látvány, mert szívesen lennének a helyükben. Ez a botrányok lényege.
Ferenc megmutatta a lépeket, a kaptárak beosztását, elmagyarázta a méhek életét, szorgalmukat, engedelmességüket, törvényüket. - Mint az emberek - csodálkozott az asszony -, éppen mint az emberek! Mint a faluban élő emberek. - Nem - csóválta meg Ferenc a fejét - az emberek önzők, ezek pedig nem önzők. Az emberek irigyek, ezek pedig nem irigyek. Az emberek egymás ellen áskálódnak, ezek pedig segítik egymást a munkában. Ilyenek kellene legyenek az emberek, ha mind igaz keresztények volnának. De hol vannak attól!
Te magad vagy a feladat, te magad vagy az út, te magad vagy a becsület - amikor ezt felismered, te magad leszel a hűség.
Az elégedetlen embernek nehéz épp azt, aki legközelebb áll hozzá, azért, ami miatt elégedetlen, nem hibáztatni.
Az intelligens ember majdnem mindent nevetségesnek talál, az érzékeny ember szinte semmit.
A vaknál is vakabb az, aki nem lát a szemétől.
Meglehet, a szíve még nem vidám, de mérget vehet rá, hogy ha továbbra is úgy tesz, mintha az lenne, egy idő múlva valóban az is lesz. Végső soron mindannyian esendő emberek vagyunk, és meglepődne, ha tudná, mennyi bolondságot tudunk elhitetni magunkkal, ha csak egy kicsit is odafigyelünk.
Facebook
Pinterest