Idézetek a pillanatról
Az életben általában a spontán dolgok sülnek el igazán jól!
Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná: - Bolondul éltem! Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál. Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb. Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért.
Le kell győzni a késztetést, hogy többet tegyél annál, mint átéld az adott pillanatokat.
Mindig a holnap varázsában élek, nem nézek távolabbra. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tervezem a jövőt, mert majd biztos jó lesz, ahogyan lesz, amikor megtörténik, akkor azt fogom szeretni.
Saját személyemnek nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Perceknek, óráknak, napoknak élek. Kész. Örülni kell mindennek...
Megyek szerelmesen, szerelmesen, hát boldogan, viszem sorsomban, amit tudok és amit nem tudok. Én úgy élek minden pillanatomban, hogy a következőben meghalok.
Semmi másról nincs szó, ha a kiegyensúlyozottságról beszélünk, hogy megpróbálom azt a pillanatot, amit élünk, a legintenzívebben megélni. És ha ez sikerül, akkor azt mondom, hogy az életnek minden pillanata, tehát a halál előtti utolsó másodperce is értelmes és értékes.
Semmi sem olyan valódi, mint a jelen. Ha a jövőd miatt aggódsz, akkor egy teljesen lényegtelen dolgon rágódsz, mivel még meg sem történt. És ott van a múlt is, ezen sem kell töprengeni, hiszen már elmúlt.
Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó (...), és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne.
Nem akarom sem túlbecsülni a múltat, sem csak a jövőbe belevetni magam. Minden a pillanaté.
A kettősség érdekelt, (...) a hirtelen és megdöbbentő felismerés, hogy valami még az, ami és mégis már nem az, ami. Ilyen szituációt a mindennapok csőstül kínálnak. A pillanat, amikor a barátság megszakad, a megfogható perc, mikor a gyermek belelát a sexus erdejébe, a szerelem keletkezésének madárhangolása, a színek átmenetei egymásba, az elhangzó hang semmibe kondulása. Az álomból ébredésre ocsúdás s az ébrenlétből álomba merülés. Ahogy az egyik embernek vadászhajlamai vannak, én inkább a halászó típusba tartozom, ülök a köveken, és befogadom a pillanatot.
Az én napirendemen nem szerepel más, mint hogy boldoggá tegyen engem a pillanat, teljes valómban jelen legyek, és örömmel emlékezzek rá.
A hosszú élet titka, hogy az ember nem rohan a dolgok elébe, és mindent alaposan kiélvez.
Az volna jó: nem tekingetni többé sem előre, sem hátra. Élni az örök jelen épületében, múltat és jövőt nem ismerve, s a pillanat végtelen tágasságát élvezni.
- Nyugalomra van szükségem. - Az élet helyett?
Facebook
Pinterest