Idézetek a pillanatról
Van holtig tartó, boldog szerelem. De ez mindig csak egy napig tarthat. Azon belül. Itt és most.
A világon a legszebb dolgok a törékeny üvegek és a rövid életű hópelyhek a tenyereden. Ahogyan felvillannak a szikrák a kihunyó tábortűzben, amelyre már nincs kedved még egy ágat rádobni - mindennek megvan a szabott ideje. Ahogyan elered az első tavaszi zápor, ahogyan felragyog a szivárvány a föld fölött, ahogyan elválik az ágtól a lehulló levél, végighasítja az eget a villám cikcakkja. Ha akarod, mindenütt, minden órában, minden percben megtalálod a szépséget.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza!
Igen, fel kellene nőnöm, és igen, fel is fogok, de erre holnap is lesz idő. Ma élni akarok.
Talán túl sokat agyalunk azon, hogy mi lesz holnap, hogy lesz-e boldogság, hogy szeret-e majd, hogy marad-e, hogy mit akar, hogy miért nem történik az, amit te szeretnél, miközben elfelejtünk valamit: megélni a pillanatot, ami mindig ott áll előttünk arra várva, hogy szebbé tegye a napunkat.
Az élet az idegeire tud menni az embernek; ha túl sokat tudunk róla, elrontja a mókát. Ezért van, hogy a fiatalság a legboldogabb korszakunk, mert akkor boldog tudatlanságban lubickolunk.
Ketyeg az óra... pontosan másodpercenként. Jelzi a múló időt. És ha hallod ezt a monoton ketyegést, ha számon tartod a napokat, órákat, perceket, ha pontosan tudod, mikor és mit tettél és teszel, akkor megfeledkeztél a legfontosabbról: az életről.
Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát. mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet. Ilyen egyszerű.
Csak a "most" létezik. Csak abban szabad élni, abban hinni, arra figyelni. (...) Hiszen a jövőt nem ígérhetjük. De csak egy ok miatt. Mert törékenyek vagyunk. Mert emberek vagyunk és halandók. Ezért csak a "most" lehet a miénk.
Sajnos a jó dolgok ilyenek, sokáig készülünk rá, izgulunk miatta, de a nagy izgalomban sajnos elfelejtjük megélni. Mire feleszmélünk, már a fényképeit nézegetjük.
Ne attól félj, hogy az életed véget ér, hanem attól, hogy sohasem kezdődik el!
Fiatal éveid a legizgalmasabb és legkalandosabb éveid lehetnek. Becsülj meg hát minden pillanatot!
Mindig sietünk, soha sincs időnk semmire. Aztán visszatekintünk, azt sem tudjuk, hová szórtuk el a napjainkat. (...) Tanulhatnánk elődeinktől, a sok munka és a szegénység ellenére megadták a módját, hogy jól érezzék magukat.
A dühöngő reménység és a szép bűn, (...) egy pillanatra kimerítik az élet egész értelmét.
A jelen azért van előttünk, hogy játsszunk vele. Hogy kibontsuk, megismerjük és élvezzük. Semmi más dolgunk sincs, de ez bőven elég.
Facebook
Pinterest