Idézetek a pillanatról
Miért az ezernyi szépség, a fák, miért az utca, mely mintha arra várna, hogy újra kiskölyökként fussad át, miért a kérdés annyi más helyett, miért a nap, mely újra elveszett? Miért a Minden - kérdezed, haver: s észre sem veszed: ekkor illan el.
Sebesebben fut az idő, Minél messzebb haladunk. Rohannak velünk az évek; Ha lefelé visz utunk! Még sem tudjuk, még sem értjük E sietség mit jelent! Mindig a jövőre várunk, S elszalasztjuk a jelent!
Az élet csak arasznyi repülés földtől a földig. A világnak mindegy, hogy meddig élsz, de neked és nekem ez most az egyetlen, az első és az utolsó bevetés!
Az életet rögtön el kell költeni, helyben elfogyasztani, amikor még meleg, mint a frissen sült halat újhagymával a piacon.
Ne mondd ki ezt a szót: örökre. Ne búsítsd senkinek szívét, Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek, Mert a jövő perc nem tiéd.
Senki nem tudja, mit hoz a holnap, mert minden napnak elég a maga történése, legyen az rossz vagy jó.
Mit vehet el a halál tőlem mindenem szétosztottam aki akart kapott belőlem talán csinálhattam volna jobban eldönti kinek hatalma mennybe jutok pokolra csakis így lehetett élnem vagy nem én lettem volna.
Mióta már, hogy létezem...? S meddig még...?! Mindegy!... Élvezem! Kezem, kezem, kezem, kezem minden szép percre ráteszem.
Próbáld ki: a halál árnyékából ha nézed minden perced mint az ünnep: a búcsú ünnepe nem kell ehhez a múlt gyönyöreit idézned csak megülni nyugton a napon és nagyon együtt lenni a csönddel s így kivárni míg színültig telsz vele.
Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk a múltba, újra meg újra szembesülünk a lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen pillanat.
Soha nincs megfelelőbb időpont a mostaninál.
Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer!
Minden illúzió, ami a jövőre irányul, mert a jövő nem valóság. Ami van, az az itt és a most. A valós lelkesedés és a jelen pillanatának teljes megélése. A jövőre irányuló lelkesedés a jelen megélését teszi lehetetlenné. Röpködünk a "semmi ágán".
Ami történik: vízre hulló hópehely: van is és nincs is.
Vágy, élet és sugár a lelkünk. És utunk mégis koldus-út, Jogunk van minden fényességhez, Amit az élet adni tud.
Facebook
Pinterest