Idézetek a pillanatról
Az élet nehéz. Lehet, hogy gyönyörű és csodálatos, de nehéz. A legtöbben úgy viselik el, hogy nem gondolkodnak rajta sokat.
Életünkből mennyit élünk a jelenben? Mennyit vagyunk izgatottak vagy aggódunk a jövő miatt, sajnáljuk vagy gyászoljuk a múltat? Úgy reagálunk az idő miatti aggodalomra, hogy igyekszünk elérni dolgokat, mielőtt késő lenne. Pénzt szerezni, javítani a státusunkat, megházasodni, gyereket nemzeni, előléptetést kivívni, még több pénzt szerezni, és így tovább örökre. Vagyis éppen hogy nem örökre. Ha örökre lenne, nem beszélgetnénk erről. De tudjuk, hogy ha az életünket dolgok utáni hajszává változtatjuk, azzal csak megrövidítjük. Nem évekkel, nem magát az időt, csak az idő érzetét. Képzeljük el, hogy a rendelkezésre álló időnket palackba zárnák, mint a bort, és átnyújtanák nekünk. Hogyan osztanánk be a nedűt? Lassan kortyolgatnánk, kiélvezve a zamatát, vagy felhajtanánk?
Mindig úgy próbálok élni, mintha az utolsó napom lenne. Persze nem mindig sikerül, de erre törekszem. Azt hiszem, a fontossági sorrend a legdöntőbb. Igyekszem, hogy úgy éljek, hogy ha másnap délután, vagy aznap délután ötkor számot kéne adnom, ne kerüljek abba a szituációba, hogy "te jó Isten, hisz ha tudtam volna, egészen mással foglalkoztam volna".
Az olyan élet, amelyet nem zavar meg annak tudata, hogy egyszer véget ér, irigylésre méltó.
Mindig ott motoszkál bennem, hogy "mi lesz, ha..." De arra rájöttem, hogy tényleg a most-ot kell élni, és arra figyelni, ami van. El kell engedni a görcsölést. A sóhajokat, hogy "bárcsak olyan lenne, mint régen..." Nem. Már sosem lesz olyan. De nem is baj, hiszen most jó! És így egészen másképp tekintek előre is.
Az események néha puzzle-darabok, és később állnak csak össze egésszé, hagyni kell folyni az életet, mert olyan szép a világ. Idővel minden a helyére kerül.
Bármilyen közeli is a múlt, valójában már történelem. Ami két perce még jövő volt, az egy perce már múlt, és azóta történelem.
Belső utazáson bárki "részt vehet". Egy indiai láma egyszer azt mondta édesapámnak: az európai emberrel az a baj, hogy vagy a múlton rágódik, ami azért felesleges, mert már nincs, vagy a jövőt tervezi, ami azért felesleges, mert még nincs. És közben nem éli meg a jelent.
Ne rontsd el a pihenőidődet azzal, hogy máris a holnapon pörög az agyad.
Hallgass a szívedre, mert minden pillanat számít.
A dolgokat már nem tudjuk visszacsinálni, és a jövőnkre csak úgy lehetünk behatással, ha a mostban jól élünk, és kihasználjuk az élet minden lehetőségét.
Lesz, ami lesz. Ha valaki bízik magában, van, mit képviseljen, van hitele, akkor ennek az elvnek működnie kell, akár a legszélsőségesebb helyzetekben is.
Hajlamosak vagyunk elengedni a fülünk mellett, amikor valaki megjegyzi: "egy életünk van", mintha bele sem gondolnánk, mennyi igazság van ebben a mondatban. Amikor úgy igazán átérezzük és felfogjuk az értelmét, talán motiváltak leszünk cselekedni, búcsút inteni a nem működő kapcsolatoknak, és nagytakarítást végezni az élet egyéb területén is.
Minden nap huszonnégy órából áll. Igyekszem nem elvesztegetni egyiket sem.
Csak a jelenben szabad hinni, a pillanatban, mert egy szemvillanás alatt minden semmivé foszlik.