Idézetek az elfogadásról
A belenyugvás is lehet a boldogság egyik formája.
Néha a legjobb, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit.
Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse saját történetét minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet.
Talán a három legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni.
Szandálodba megy a parti homok, máskor gyere mezítláb.
A szenvedés az arra való képtelenség, hogy elfogadjuk az életet úgy, amint van.
Fontos, hogy elfogadjuk a szenvedélyeinket, és ne mondjunk le a sikereink felett érzett lelkesedésünkről: ezek az élet részei, és a résztvevőnek örömet szereznek.
A sors hibáztatása helyett el kellene fogadnunk azt, amik vagyunk, és álmainkat a lehetőségeinkhez szabottan megpróbálni valóra váltani.
Mindent meg lehet szokni, még az emberi erőt meghaladó terhet is; a kövér ember is megszokja, hogy húsz-harminc kilós súlyfölösleget cipeljen állandóan.
Semmi sincs, ami csak fehérből vagy feketéből áll. És senki sem csak jó, vagy csak rossz.
A türelem kulcsai az elfogadás és a hit. Fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, szemléld reálisan magad körül a világot. Bízz magadban és döntésed irányvonalában.
Most már egyszer s mindenkorra megtanultam, hogy a képeket nem lehet elűzni, és még kevésbé a láthatatlan repedéseket, melyek a gyomrunk mélyén nyílnak, nem űzhetjük el a visszhangokat és az emlékeket, melyek feltámadnak, amikor leszáll az est vagy hajnalodik, nem űzhetjük el a sikolyok visszhangját, s a csendét még kevésbé.
Az élet nehéz. Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. Mégpedig azért, mert ha valóban értjük - fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.
Egy nő elviselhetetlen, ha intellektuálisan oktatni akar. (...) A szeretet, az áradó, csorduló szeretet, alkalmazkodás a végtelenségig, ez a fantasztikus.
Ha nem tehetjük, amit akarunk, akkor azt kell akarnunk, amit tehetünk.