Idézetek az elfogadásról
A világ egyszerűen nem fér el a racionalitás határai között, ám ettől sokan megrettennek, és komor álfelnőttként, megvető mosollyal, dühvel vagy tagadással reagálnak mindenre, amit nem tudnak megmagyarázni.
A fény szeretet nélkül keménnyé és dogmatikussá tesz minket. Csoda, ami körülöttünk történik, ha szeretni kezdjük a környezetünket és a többi embert, olyannak, amilyen.
Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.
Többé nem félek attól, hogy felfedjem gyengéimet vagy másokéit. Végül is arra a meggyőződésre jutottam, hogy az igazságban nincs semmi szégyellnivaló, csak szabadság van.
Fogadja el az egyéni sajátosságait! Bocsássa el minden elképzelését, kivetítését és vágyát, amelyek arra vonatkoznak, hogy miként kell viselkednie a másik embernek. Nem fog úgy viselkedni.
Fogadja el az ellenőrizhetetlent. Ne akarjon tovább kényszeresen ellenőrizni mindent, elsősorban a másik embert. A másik emberről hántsa le a szellemi kényszerzubbonyát, így ellenőrizhetetlenül szép órákat tölthet vele, bármilyen formában is mutatkozzanak meg azok.
Ha kedvese spárgát ajándékoz önnek és nem rózsát, akkor örüljön a spárgának, és ne akarja azt, hogy rózsa legyen. És ha később rózsát ajándékoz önnek, élvezze a rózsa illatát anélkül, hogy a spárga ízére gondolna. Ha sikerül elfogadnia azt, ami van, akkor már képes arra, hogy kezében tartsa a boldogság titkát.
Bár elutasítom ezt vagy azt, maradéktalanul elfogadom magam! Senkinek sem kell megfelelnie egy normának, bőven elég, ha szeretettel veszi körül önmagát.
A szégyen nagy tanító. Arra tanít minket, hogy elnézőbbek legyünk magunkhoz és másokhoz. Ez az őszinteség útja. A szégyen megoldása a mások és az önmagunk iránti együttérzésben rejlik, abban, hogy elfogadjuk magunkat, és hónunk alá csapva a szégyenünket sétálni induljunk.
Megtanultam olyannak elfogadni másokat, amilyenek, megtanultam segítséget elfogadni, átadni magam a jelennek, és elengedni a holnaptól való félelmet. Mély, igaz barátságokat kötöttem olyan emberekkel, akik nem számításból szeretnek, hanem mert olyan vagyok, amilyen!
Én én vagyok. Te pedig te vagy. Bár nem mindig vagyunk egy véleményen, de szeretjük és tiszteljük egymást.
A szeretet irdatlan erő, amely mindent képes átváltoztatni, amit megérint. Úgy tudjuk edzeni a szeretetre való képességünket, hogy gyakoroljuk, miként tudunk a lehető leginkább megmaradni a szeretetben minden élethelyzetben, amelyben részünk van. A toleranciától az elfogadáson át eljutunk a szeretet átváltoztató erejéhez.
Talán hónapokig kibírtuk volna, hogy ne legyen közöttünk perpatvar, de az örökös bizalmatlansága felborított minden békesség utáni vágyat. (...) Lassanként elzártunk minden kivezető utat, amin menekülni lehetett volna, aztán belenyugodtunk, hogy nincs kiút.
A lelkem mélyén meg vagyok győződve róla, hogy mi, szerencsétlen emberi lények arra vagyunk kitalálva, hogy mindig a lehető legrosszabbra készüljünk fel, mert az olyan ritkán következik be, így aztán, ami csupán vacak, az egészen tűrhetőnek tűnik (sőt majdnem jónak), és el tudjuk fogadni.
A mai közhangulat megveti a kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumokban gerinctelenséget lát. Ne higgyük el. Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent. Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet.
Facebook
Pinterest