Idézetek az elfogadásról
Nehezen értettem meg, és talán ma sem értem, csak elfogadom, hogy ez a látásdolog, a látvány maga mégsem annyira fontos a vakoknak, mint nekünk. Mert mi van akkor, ha fontos? Nem érdemes egy életet az állandó csalódásra és vesztésre pazarolni.
A "megbánás" szabadon választott, ám tévesnek bizonyuló cselekvést implikál; az én történetemben a szabad akarat nem jutott szerephez.
Azt hiszem; az ember részéről a legnagyobb lemondás az, hogy a dolgok megfejtéséről végképpen le tud mondani s mégis hajlandó arra, hogy tovább gondolkozzék.
A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja.
Ha nem szereted, változtasd meg! Ha nem változtatod meg, szeresd!
Az igazi megértés azt jelenti, hogy meg is tudod oldani. De ehhez meg kell érni. Ha megértél rá, akkor meg is érted, és meg is tudod oldani a gondodat. Megértés nélkül hozzá sem lehet fogni. S a megértéshez lelki érettség kell. Bölcsesség. Bölcs az, aki nemcsak fecseg és elmélkedik, hanem bele is tudja vezetni életébe, sorsába, testének és lelkének működésébe a felismert igazságot.
Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem.
Amikor megértjük a vágyait, egyetlen emberi lényt sem találunk értéktelennek. Nincs olyan ember, akinek az élete semmit sem ér. Ha megértjük őket, bebizonyosodik, hogy még a leggonoszabb nők és férfiak is végrehajtottak valamit, ami megszabadítja őket bűneiktől, vagy legalábbis bűneik egy részétől.
A tudatlanságod legmagasabb foka az, amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit.
Szép volt ami szép volt Rossz volt ami rossz volt Csupán a beteg mókus rágódik a múlton Jó volt ami jó volt Nem volt ami nem volt Talán majd holnap leszünk igazán a csúcson.
Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad.
Mi bajod azzal, ami most van? Mi van, ha ez lesz az életed? Ha nem lesz más? (...) Ha nem elégszel meg azzal, amid van, akkor sosem leszel boldog, bármit érsz is el.
A félelmet csak a mesékben lehet legyőzni, de ha az ember elfogad két szabályt, együtt lehet élni vele. (...) Amibe nincs beleszólásom, abba bele kell törődnöm. A hátrányokat előnnyé kell alakítanom.
Ha valakit annak alapján ítélünk meg, netán elítélünk, amit biológiailag (öröklés, de a nemzeti hovatartozás is), pszichológiailag (nevelés, képzés) és szociológiailag (társadalmi és gazdasági adottságok) magával hozott, nem pedig annak alapján, amit ezekből kihozott, akkor teljesen igazságtalanok vagyunk vele szemben.
Ne fáraszd magad valamivel, ami nem működik. Megjavíthatod, dolgozhatsz rajta, de ha azt látod, semmi értelme, és minden csak rosszabb lesz, akkor fogadd el, hogy nem működött. Ezer másik út van még. Tudnod kell, hogy mikor van vége - és elfogadni sem árt.
Facebook
Pinterest