Idézetek az elfogadásról
Hiába kívánod, hogy bár magasabb vagy épp alacsonyabb lennél; netán arra vágysz, bárcsak másik országba születtél volna. Bármilyen elszántan is próbálkozol, nem kényszerítheted az embereket, hogy megkedveljenek, arról nem is beszélve, hogy minden egyes perc, amit efféle megváltoztathatatlan dolgokra pazarolsz, olyan dolgoktól veszi el az időt, amiket igenis befolyásolhatnál!
Egyetlen útja van a lélek derűs békéjének - ezt tartsd észben virradatkor, napközben és éjjel: ha lemondasz a választásod hatáskörén kívül eső dolgokról, ha semmit nem tartasz sajátodnak, ha mindent átengedsz az istenségnek, a sorsnak.
Nem a személyi jövedelemadó az egyetlen, amit életed során kifizetsz. Az csak a mocskos anyagiakat fedezi, miközben minden cselekedetünknek ára van. Az utazásé a várakozás. A közszereplői lété a pletykák és a rosszindulatú sugdolózás. A legboldogabb párkapcsolat is megfizeti az alkalmi nézeteltérések és a frusztráció díját. A lopás a fölösleg ára, illetve az olyan javak birtoklásáé, amikre mások is vágynak. A stresszel és egyéb személyes szorongásokkal a sikerért fizetünk. És így tovább, a sor szinte végtelen. Sokféle adó létezik az életben. Vitathatod őket, sőt óriási - végül nagy valószínűséggel hasztalannak bizonyuló - erőfeszítéseket tehetsz, hogy elkerüld őket. Dönthetsz azonban úgy is, hogy lerovod, amit elvárnak tőled és nyugalomban élvezed a zsebedben maradó összeg gyümölcseit.
Képes lennél mindenért hálás lenni, ami csak történik veled? Képes lennél szeretni minden egyes váratlan fordulatot? Ez a boldogság és végtelen öröm receptje.
A felszínen ugyan különállóak vagyunk, mások a körülményeink, a történeteink, de amélyben összetartozunk. Ezért sem mindegy, hogyan bánunk egymással.
A kilométereket bárhogyan le lehet győzni. Akár gyalog, akár autóval, akár repülővel. Bármivel. De a lélekmétereket csak egy módon. Szívvel.
Nem tudjuk megváltoztatni, ami az életben történik, de az hatalmunkban áll, hogy eldöntsük, hogyan dolgozzuk fel, ami történik. Fel kell készítenünk magunkat. Vagyis el kell fogadnunk a valóságot olyannak, amilyen. Úgy kell látni a dolgokat, ahogy vannak. Elfogadni a dolgokat, ahogy vannak. Ez úgy hangozhat, mintha feladnánk, pedig valójában az ellenkezőjéről van szó.
Ahhoz, hogy az előítéletesség tompuljon, meg kell ismerni egymást, ez gyógyíthatja a sebeket.
Az élet nem csak annyi, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk, nem csak aranyló naplementékből meg ilyen szarságokból áll. Az élet kemény munka. Az ember, akit szeretünk, ritkán méltó ekkora szeretetre. Senki se méltó ekkora szeretetre. (...) Végül mindig kiábrándulunk. Csalódunk, elvesztjük a hitünket, beszedünk pár szar napot. Többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. És egy idő után már legalább annyira gyűlöljük a kedvesünket, mint amennyire szeretjük. De a fene ott egye meg, újra nekilátunk a munkának, és robotolunk éjt nappallá téve, mindegy, hogy mit, merthogy ez maga az élet.
Ez a gond azzal, amikor el akarsz engedni valakit. Hogy olyan, mint valamiféle gyilkosság. Vagyis inkább gyilkosság-öngyilkosság. Meg kell ölnöd az emlékeidben élő személyt, és meg kell ölnöd saját magadnak azt a verzióját, amelyiknek annyira szüksége volt erre a személyre.
Nem siratom az elveszett édent. A gyerekek felnőnek, a kapcsolatok felbomlanak. A szeretetnek vége, ugyanúgy a gyöngédségnek, barátságnak és összetartozásnak is. Nincs ebben semmi rendkívüli. Ez a dolgok rendje.
Sokkal könnyebb elfogadni a történteket, ha azt gondolom, hogy Istennek semmi köze az egészhez. Ha azt gondolom, hogy egyszerűen ilyen az élet. Senki sem különleges, de közben mindenki egyformán az. Érted, hogy mondom? Akkor bele tudok törődni. De azt nem tudom elfogadni, hogy a te imáidat meghallgatja Isten, az övéket pedig nem.
A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, és nem kívánni, hogy bárcsak másképp lennének a dolgok; élvezni azt, ami élvezetes, de nem akarni belekapaszkodni, ha változik (mert fog); és együtt élni azzal, ami nem kellemes, anélkül, hogy attól tartanánk, örökké így marad (mert nem fog).
Az élet határtalan lebegés, amit nem mi választottunk, mégis végtelen benne a választások lehetősége. De közülük csak egyetlen hoz boldogságot: ha szeretjük azt, ami van.
Ha nem tudod elengedni a múltat, a tévedéseid élve felfalnak.
Facebook
Pinterest