Idézetek az elfogadásról
Adni annyi, mint kapni. Ha figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy adjunk, hogy eggyé váljunk a többiekkel, akkor a félelem megszűnik, és mi képesek leszünk elfogadni a gyógyítást önmagunk számára.
A világot nem lehet "legyőzni". Ilyesmi nincsen. De el lehet viselni. És ez már csaknem győzelem.
Azt, hogy jómagam gyakran skatulyázok be másokat, abból gondolom, hogy számomra nyilvánvaló, amikor velem teszik meg. Mind megmérettetünk egymás szemében.
Néha okosabb együtt úszni az árral, és azt tenni, amit a pillanat sugall.
A bölcs vezet, az erős követi a bölcset.
Star Wars: A klónok háborúja c. film
Ha tudtok kompromisszumot kötni, akkor ti nyertek. Az életben gyakran függ az egyik ember a másiktól.
Az egyenlőség érzése velünk születik. A gyermek csak a korkülönbség szerint osztályozza az embereket.
Mindenki akkor fogyjon le, ha nem érzi magát komfortosan a túlsúlya miatt. A gömbölyű embereknek sokszor gömbölyűbb a kacagása is, mint a magukat sanyargató aszkétáknak.
A szegény embernek nincsen baja. Kevéssel megelégedvén, mindene megvan. A mit az emberek megtagadnak tőle, megadja neki az Isten.
Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni (...), akkor a balsorsot is el kell viselnünk.
A sorsfordulatokat, a megrázkódtatásokat, életünk peripetiáit vegyük szemügyre a halál ortogonális vetületében. Jelentéktelenségük azon nyomban előtűnik. Viszonylagossá válnak - átvészelhetővé. (...) Halálközelben ráébredünk, hogy annak, ami "elviselhetetlen", vannak más, nagyon más kategóriái.
Furcsa, hogy ez is én vagyok, ki el tud menni fájdalmatlanul, nem vádol, nem fogadkozik, nem sóvárog az elveszett után. Nem a csapást érzi a változásban, törvényt, mely űri kristályszigorával reményt hoz mégis, váratlan jövőt.
Az életem ennél már sosem lesz jobb, de szándékomban állt mindent elkövetni annak érdekében, hogy rosszabb se legyen.
Keveset szenved füstbe ment reményei miatt az, aki begyakorolta képzeletét arra, hogy a multat elrútítsa.
Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett. Mással is megesik ugyanez, s vagy tudatára sem ébred, hogy mi történt vele, vagy lelki nagyságával kérkedve megőrzi nyugalmát rendületlenül. Márpedig mégiscsak rettenetes volna, ha a tudatlanság és a tetszelgés többre menne, mint a belátás.
Facebook
Pinterest