Idézetek az elfogadásról
Az ember ne várjon valami nagy csodára az út végén, inkább valami kisebb kegyre, ami ott várja az orra előtt.
Nem olyan nagy ügy meghalni (...). Nem az, ha az ember már élt.
Ha valakinek nem tetszik, amit csinálsz, nem benned van a hiba. Lehet, hogy sosem tetszett még neki semmi.
A tegnap emberétől nem lehet ma elvárni, hogy a holnap embere legyen. Az "ilyen vagy", és nem az "ilyen legyél" elv alapján kell tudomásul vennünk egymást.
Egymás érdekeinek, értékeinek megbecsülése, kölcsönös tisztelete csakis harmonikus egzisztenciális és morális viszonyok között lehetséges, olyan fokú stabilitásban, amelyben az ember saját sorsával már annyira elégedett, hogy fogékonnyá válik szomszédja mássága, sajátos intézményei iránt, sőt közelségének mint tulajdon gazdagságának örülni is tud. Jelenleg minden jel arra mutat, ettől mérhetetlen távolságra vagyunk.
Ne üldögélj az igenre várva, amit soha nem fogsz megkapni! Jobb előbb, mint később szembenézni az elutasítással, így a sikerrel kecsegtető lehetőségekbe fektetheted az energiád.
Ha sikerül többet megértenünk a világból, akkor talán módot találhatunk arra, hogy eredménnyel vehessük fel a harcot a világot fertőző ocsmány előítéletek szinte kimeríthetetlen sokaságával.
Az utálkozás, az ellenérzések, az irónia és a közöny, a leereszkedő hozzáállás, a sajnálat, a türelmetlenség - és még sorolhatnám - a dualitáshoz tartoznak, szétszakadást, idegenséget eredményeznek, eggyé válást nem. Az eggyé válás: maga a szeretet.
Ha Allah minden embert egyformának akart volna teremteni, akkor biztosan úgy lett volna. (...) Aki tiszteli az Isten által létrehozott rendet, az elfogadja az embereket olyannak, amilyenek.
Minden alkalom, amikor a vádaskodást elfogadásra, toleranciára cseréljük, maga a győzelem.
El kell fogadnunk, hogy nem tudjuk teljesen átformálni sem önmagunkat, sem a világot, amelyben élünk. Ha megbékélünk ezzel az egyszerű igazsággal, segíthet enyhíteni a stresszt és a szorongást, amely épp annak révén keletkezett bennünk, hogy próbáltuk tagadni ugyanezt a tényt.
Azzal, hogy igazán elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, paradox módon a világunk egy kicsit tökéletesebbé válik.
Nehéz lehet felelősséget vállalni azért a fájdalomért és szégyenért, amit mások akasztottak ránk, de jogos vagy nem, egyedül kell megbirkóznunk ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy nem te vállaltad magadra ezeket a terheket és nem tettél semmit, amivel ezt kiérdemled, de benned vannak és neked kell megbirkóznod velük.
A kutyaugatás nem zavarja a tevén ülő férfit.
A dolgok néha furcsa fordulatot vesznek, de te nem tiltakozol, mert tudod, hogy így a helyes.
Facebook
Pinterest