Idézetek az elfogadásról
Aminek benned kell lennie, az benned van. Aminek ki kell jönnie, az kijön. Aminek fájnia kell, az bizony fájni fog. De ami hozzád tartozik és boldoggá tesz, az is meg fog ám érkezni. Nem menekülhetsz előle. De ahogy a rossz, úgy a jó dolgok elől sem. Tanuld meg elfogadni őket besorolástól függetlenül, ugyanis csak rajtad áll, hogy mit hogyan kezelsz.
Nem kell félnem attól, hogy félreértenek, annál inkább félhetek attól, hogy megértenek.
Nem tudjuk másnak adni azt, ami nekünk sincs. Addig nem tudunk elfogadni másokat olyannak, amilyenek, ameddig magunkat nem fogadjuk el olyannak, amilyenek vagyunk. (...) Addig, ameddig nem szeretjük magunkat, a világ sem fog szeretni minket.
Nincs senki jó - mondta az Úr. Senki. Ne tegyünk úgy, mintha jók lennénk, mert ez sérti az Istent, és fogadjuk el a hibáinkat. Ha pedig egy napon el kell fogadnunk az ördög ajánlatát, jusson eszünkbe, hogy az Úr, aki a mennyekben van, szintén ezt tette, hogy megmentse Jób nevű szolgájának a lelkét.
Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is. Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb.
Nem jó ötlet valamit utálni! Ha valamit utálsz, láthatatlanul is összekapcsolódsz vele - így együtt fogtok menetelni. (...) Az elfogadás nem jelent "feladást" - csak azt, hogy megértjük, hogy mi történik.
Az elfogadásnak van egy mélyebb szintje. Kimondani a dolgokat. Így indul.
Nem dughatjuk homokba a fejünket és nem hibáztathatunk mindig másokat a saját kudarcainkért. Vannak dolgok, amiket megváltoztathatunk, vannak olyanok is, amelyekről nem veszünk tudomást, de a legtöbbel kénytelenek vagyunk együtt élni.
Mindenkiben a 'nagy Ő'-t látni csak arra lesz elég, hogy egyszer feladod, mert ez nem megy másképp. Csak így. Csalódni annyit, amennyit elképzelni sem tudsz. Csak ez vezethet el oda, ahol hirtelen azon kapod magad, hogy az tesz majd boldoggá, akiről nem is gondoltad volna, hogy képes lesz rá. Töröld az elvárásokat, az ítéleteket, a görcsöket. Ne keresd, és megtalál. Valamiért ez így van. Abban a pillanatban, hogy hagyod magad sodródni, és semmihez sem ragaszkodsz, egyszerűen mindent megkapsz. Csak tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod. Elrontani pedig csak akkor tudod, ha el kell rontanod.
Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást.
Változások mindig lesznek, nekünk pedig a következő lehetőségeink vannak: vagy megpróbálunk konstruktív módon részt venni benne, vagy igyekszünk meggátolni a bekövetkezését, vagy egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Szerintem a megakadályozására törekedni teljesen hiábavaló, a figyelmen kívül hagyása pedig felelőtlenségnek tűnik.
Hiába ugornám. E szűk szerelem rácsát el sose rontom. Meg-megmutatom fogamat tefeléd, ki elálltad tág horizontom.
Igazából soha nem izgatom magam, egyszerűen ilyen vagyok. Nem is nagyon szoktam meglepődni. Talán azért, mert arra számítok, hogy bármi megtörténhet. Ez viszont úgy hangzik, mintha hívő lennék, de persze az sem vagyok. Átfogalmazom: egyszerűen csak elfogadom a dolgokat, úgy, ahogy történnek.
Hagyd. Akkor változik, ha itt az ideje. Akkor lesz másabb, ha másabbnak kell lennie. Ha megért rá. Vagy megértél rá. Nem akarhatod, hogy olyan legyen minden, amilyennek te akarod. Van, hogy az nem is jó. Csak árt, rombol, összetör. Az élet majd alakít. Mindenkit, mindent, úgy, ahogy azt kell. Neked csak egy dolgot kell tenned: hagyni, folyni, engedni.
A házasság mindenkinek nagy emberi vizsga, egymás szokásait tiszteletben kell tartani, elnézőnek kell lenni a másikhoz, már csak azért is, hogy az is elnéző legyen mihozzánk. Senki nincs hiba nélkül.
Facebook
Pinterest