Idézetek az elfogadásról
Ó, te szív, te űzhetetlen gondok által meggyötört, légy erős hát és a rosszal szembevetve melledet álld a harcot, tartva hűn a baj között is elveid, rendületlen; s más szemének győztesen se légy kevély, ám legyőzve, könnyeket titkon se hullass, csüggedőn, hanem - örömnek és keservnek - jóban-rosszban egyaránt - vess határt, s fogadd el hát az emberélet ritmusát.
Bármit teszünk az életünkben, annak kétféleképpen állhatunk neki: ellenállással vagy elfogadással. A jelenünk vagy erről, vagy arról szól.
Egy férfi életében eljön a pillanat, amikor megbánással tekint vissza élete egy pontjára - egy napra, egy döntésre, egy helyzetre, amikor habozott cselekedni -, amikor hagyott elillanni egy értékes lehetőséget. A megbánás meddő fogyatékosság. A múltat nem élhetjük újra.
Az igazán bátor ember elismeri a többiek erejét.
Rájöttem arra, hogy a hiba olyasmi, ami nem is létezik. Csak az létezik, amit látni akarunk.
Ha az ember nem vár semmit, akkor mindent könnyebb elviselni.
Ha nem tudsz legyőzni valamit, tarts vele.
Mi csak robotolunk, sablonosan élünk, és egyből ferde szemmel nézünk arra, aki egy kicsit is máshogy csinál valamit, mint az átlag.
Senki se mondhatja meg, hogy hol a helye. Hol az én helyem? Hol van bárki helye? De én segítek: ahol boldog, ott a helye. És a boldogság pusztán a környezethez való személyes alkalmazkodáson múlik.
Ahelyett, hogy folyton a hibákat keresnénk, lássuk meg magunkban a szépséget. Nézzük magunkat olyan szemmel, ahogyan az őrangyalunk lát minket. Lássuk meg a bennünk rejlő kincset, együttérzést és szeretet!
Az igazi szépség titka, hogy elfogadd önmagad. Ez csupán tőled függ. Mindig kéznél van. Sosem változik, mert bármit teszel, nem leszel a magad szemében sem több, sem kevesebb.
Olyan előadó még nem született, akit mindenki szeretne.
A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk, és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el azt is, ha már egyáltalában nem lehet kijavítani.
Néha, ha szeretsz valakit, hagynod kell, hogy önmaga lehessen. (...) Akkor is, ha nem értesz egyet azzal, amihez az életével kezd.
Az élet egyetlen pillanat. Az elmúlt pillanatot már nem tudjuk megváltoztatni, dacolni, küzdeni ellen hiábavaló. Bármi is történt, már megtörtént. Amikor megjelenik az elfogadás, felgyulladt a tudatosság fénye bennetek, eltűnik a pillanattal szembeni ellenállás.