Idézetek az elfogadásról
Fogadd el, hogy néha nem jön össze, amit akartál, bármennyire is vágytál rá!
Néha az erőnek is meg kell hajolnia a bölcsesség előtt.
Nincs kérdésem a rasszizmussal kapcsolatban, nincs kérdésem a cigánybűnözéssel kapcsolatban. Csak tagadásom van.
Másoknak megbocsátani nem túl nehéz dolog, önmagunknak már sokkal nehezebb.
Ha nem vállalod a felelősséget, akkor mások kezébe teszed le a sorsod. Ha valaki mást hibáztatsz, akkor az illetőtől várod, hogy megváltozzon (...). Akár egész hátralévő életedben várakozhatsz! Épp elég nehéz saját magadat megváltoztatnod, szabadulj hát meg attól a késztetéstől, hogy másokat megváltoztass.
Néha nehéz beletörődni (...), hogy sosem fognak úgy szeretni, mint ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
A szabad gondolkodásban, a megértésben, a toleranciában hiszek, illetve abban, hogy mindenkinek saját magával kell foglalkoznia és a maximumot kell nyújtania a saját területén. A szabadon élni és szabadon élni hagyni.
Nem kell, hogy járj Tó vizén, a kereszten megfeszülj, Nem kell a vízből bort csinálj! Mit mondjak még!? Ennyi és kész! Francba a nagy dolgokkal! A kicsikben, ha velem vagy Sokkal többet ér!
Nem lehet visszakérődzni (...) a múltat. Aki kérődzik, az egyrészt a tehén, vagy csak egyszerűen valahol megállt és azóta is áll, mint az ökör. Ha a múlt értékeinek átalakulása vagy a múlt hozadéka az embert zavarja, idegesíti, vagy bántja, akkor bolond, képtelen továbblépni.
Milyen különös, hogy jóérzésű és helyes ítélőképességű emberek, akik nem fölényeskednek egy kar vagy láb nélkül, vagy vakon született emberrel, nem átallnak kicsúfolni egy csökkent értelemmel született embert!
Mi az emberek itéletét illeti, (...) ők rendesen azokat szeretik bántani, a kik kitűnnek s náluknál magasabbra nőnek. Ez így van az életben, sőt így van a természetben is. A kis bágyadt hervatag virágot, melyet fű vagy bokor eltakar, senki sem bántja; ellenben abba, a melyik magasra nőtt és kiválik, minden kósza, pletyka szellő belekap s meg akarja fosztani leveleitől. A vihart mindig a magas koronájú tölgyek érzik legjobban.
Minden mindegy! Majd történik valami! Nem kell töprengeni, nem szabad gondolkozni, - olyan jobb (...) kábultan várni azt, aminek okvetetlenül meg kell történni.
A világot megérteni nem, de befogadni lehet: mégpedig azáltal, hogy egy tagját befogadjuk.
Rossz dolgok mindnyájunkkal történnek, de különbözünk azon értékes vonás tekintetében, hogy utólag mennyire vagyunk képesek elfogadni őket.
Végtelenségig befogadónak kell lenni. A hagyományt pedig mindig újra és újra kell értelmezni, és eközben úgy fogalmazzuk újra önmagunkat, hogy beengedjük a világ izgalmas színházi alkotóit, műveit, produkcióit.
Facebook
Pinterest