Idézetek az elfogadásról
Csak a legszerencsésebbek kamatoztatják a másságukat a tudományok vagy a művészetek terén. Vajon hány színész, zenész, matematikus, informatikus vész el a világ számára az intolerancia süllyesztőjében? És hányan nem lesznek még csak megközelítően sem boldog, társadalomba illeszkedett hétköznapi emberek sem?
Otthon, a gyerekszoba meleg fészkében minden anya-gyermek páros kiépíti a saját, külön bejáratú világát, amelybe csak kivételezett személyek léphetnek be, akik ebből a kivételezett szerepükből adódóan önként az orrukra biggyesztik az elfogadás szemüvegét.
Soha ne tagadjuk meg a múltunkat, gyökereinket, mert azzal csak többek, értékesebbek vagyunk.
Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy kiderüljön, tudunk-e jól dolgozni. Ha meg nem, akkor nyilván valaki elmegy. (...) Mindenkinek joga van egy lehetőséghez, hogy megnézzük, kipróbáljuk, hogy mi hogyan működik.
Az ember sok mindent hamar megtanul, és hozzászokik ahhoz, amihez szeretne.
Nem azt kell nézni, hogy milyen lett, akit szeretünk, hanem hogy ki volt ő.
Mindig tanulhatunk azoktól is, akik bántottak minket. Még a legjobb barátaink is, akik szeretnek, feldühítenek néha. A legjobb barátod sem tökéletes, és ezt fontos észben tartanod. A körülötted lévők is csak emberek. Ők is hibáznak.
Nem kell egyetértened. Csak el kell fogadnod, amit mondok.
Bizonytalan pillanatokban érlelődik a lelkünk, és tanuljuk meg értékelni a másik ember másságát.
Igenis létezik olyan, hogy valaki tisztában van ugyan valamely rossz tulajdonságával, mégsem kíván változtatni rajta.
Fogadj el annak, amilyen ma vagyok, és ne utasíts el azért, amilyen tegnap voltam.
Minden, ami ízt vagy egyéniséget ad, valakiben visszatetszést szül.
Az ember felülemelkedhet a dolgokon, és az igazi lelki nagyságból fakadó, őszinte közönnyel nézheti, amint az élete hol felível, hol a mélybe zuhan. Az ember tekinthet úgy a saját törekvéseire, mintha az egész csak hiúságok maszkabálja, bolondok tánca volna.
A jó tengerész, bármilyen veszélyes vizeken hajózik is, emeletes hullámok dobálják hajóját, és el akarják nyelni - mégsem tekinti ellenségnek a tengert. A tenger a hajós lételeme, szerelme, anyja, mindene! Az Élet művésze sohasem tekinti ellenségének a világot, még akkor sem, ha a világ annak tekinti őt.
Nem lehetsz mérges, ha a csillagok nem olyan gyorsak, mint te magad.
Facebook
Pinterest