Idézetek az elfogadásról
Alkalmazkodni és csiszolódni lehet és kell is a másik igényeihez, elvárásaihoz, de csakis egy bizonyos szintig. Addig, amíg nem érzem szarul magam.
Azt mondják, a döntéseink határoznak meg minket, de mi történik olyankor, mikor rajtunk kívül állók alakítják a sorsunkat és kicsúszik a kezünkből az irányítás? Amikor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy rá vagyunk utalva másokra, barátokra, családtagokra vagy éppen olyan embertársainkra, akiktől nem szívesen kérünk segítséget, akik korábban éppen tőlünk függtek. Egy pillanat alatt fordulhat a kocka. Félre tudjuk tenni büszkeségünket, képesek vagyunk segítséget kérni másoktól? Nem elég, ha tudunk adni abból, amiből nekünk jutott, sok esetben az elfogadást mindig tanulni kell, de ha valaki önszántából segítséget ajánl, nem érdemes azt visszautasítani, hiszen egymásért vagyunk, a szeretteinkért, és néha az is előfordul, hogy éppen az a valaki ment meg, akitől a legkevésbé várnánk.
Nagyon irgalmas univerzumban élünk. A Nap mindenkire süt, akármilyen rossz ember, akármilyen őrült is. A Nap nem válogat, mindenkire süt, nem kell semmit sem csinálni érte. Még a semmittevőkre is süt. Még azokra is, akik nem "érdemlik meg". Hát nem gyönyörű?
Ha az ember önmagához közelebb kerül, sokkal elfogadóbb a világgal szemben is.
Az életünkben minden történésnek célja van. És addig is, amíg kiderül, mi az, teljes szívvel nyitottnak, érzékenynek és befogadónak kell maradnunk.
Bárhogyan is fáj, el kell fogadnunk, hogy a dolgok változnak.
Nem lehet, és nem is kell mindenkinek tetszeni. Az életben az a jó, hogy bárkinek tetszhet bárki és bármi!
Sok esetben mi magunk építjük fel a szögesdróttal védett határokat, saját magunkban, legbelül. És ha a lelkedben elszigetelt vagy, akkor sehol a világon nem lelsz majd otthonra. Nyitottnak kell lenni és elfogadónak, és akkor idővel megtérül a befektetett energia.
Minden jól működő párkapcsolat alapfeltétele, hogy a felek szeretettel elfogadják egymást olyannak, amilyenek. Ez lehetséges is, csak jobban kéne ismerni hozzá mind önmagunkat, mind a másikat.
Könnyen ítél az, aki nem hatol a dolgok mélyére. Ha a bíró ismerné a vádlott életét, lelkivilágát, akkor a legelvetemültebb tömeggyilkost sem tudná halálra ítélni.
Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánhatom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.
Mindenki szokjon hozzá, hogy olyat lát és hall, ami őt esetleg sérti. Tessék tudomásul venni, hogy ilyen a világ: sokszínű.
Az emberi gondolkodás alapvetően nagy sémákra, sztereotípiákra épül, viszonylag ritkán fordítjuk arra az energiánkat, hogy alaposan végiggondoljunk állításokat. Másrészt pedig gyakorlatilag minden ember motivált arra, hogy indulatait előítéletek formájában vezesse le bizonyos csoportokon. Ez egy olyan általános motiváció, amely nagyon erősen hat, és csak óriási önfegyelemmel tudunk ideig-óráig megszabadulni tőle.
Bánjanak úgy a menekültekkel, mint ahogy elvárnák, hogy velük bánjanak, ha menekültek lennének.
A megbocsátás gyávaság, az elfogadás még rosszabb.
Facebook
Pinterest