Idézetek az elfogadásról
Egyszer a gyerekek is felnőnek, és nekik is meg kell tanulniok a történelemből, hogy türelmetlenség és uszítás hatására mily könnyen változhat szörnyeteggé az ember.
Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek, például kinevetik a tanáraikat, csupán amiatt, mert valami idejétmúlt holmit viselnek, amelyet az osztály komikusnak tart, és ha véget ért a tisztelettudás, elszabadul az ördög. És ha éppenséggel valamelyik társuk üt el némileg a többitől, akár a bőre színe vagy hajszíne miatt vagy amiatt, ahogy beszél vagy eszik, könnyen válik áldozattá; vérig kínozzák, és neki el kell tűrnie. Holott bizonyára nem mindegyik osztálytársa kiváltképpen kegyetlen vagy szívtelen, de senki nem akar tréfarontó lenni, s így az osztály zöme többé-kevésbé részt vesz a gyötrésben; ordítoznak, mert a többiek is ordítanak - amíg már szinte magukra sem ismernek. Sajnos, a felnőttek sem viselkednek jobban. Kiváltképpen, ha nincs más elfoglaltságuk, és rosszul megy a dolguk - vagy ha csupán azt hiszik, hogy rosszul megy - összeverődnek valódi vagy vélt sorstársaikkal, ütemes lépésekben vonulnak végig az utcákon, kórusban ismételgetik a legostobább jelszavakat, és ráadásul közben ugyancsak kiválónak érzik magukat.
Ez a boldogság és az erény titka... hogy az ember szeresse azt, amit úgyis meg kell tennie. Minden kondicionálás célja ez: az emberekkel megszerettessük elkerülhetetlen társadalmi rendeltetésüket.
Sorsunk miatt panaszkodni (...) ugyanolyan hasztalan és értelmetlen dolog, mint a halálra panaszkodni. Amit az ember nem kerülhet el, el kell fogadnia, és minél kevesebb a cirkusz, annál jobb.
Ne raktározd tovább a fájdalmat, engedd el, menj tovább, ne bénítsd magad olyan emlékképekkel, amik már soha nem történnek meg újra. Nyitottnak kell lenned az újra, mert másképp örökre benne ragadsz egy érzésben, ami, ha nem vigyázol, csak az őrületbe fog kergetni. Lépj túl rajta, nincs rá szükséged. Ha képtelen vagy rá, készülj fel a legrosszabbra: az utolsó boldogságcseppet is kicsavarja a szívedből, majd darabokra tépi, te meg semmit sem tudsz tenni ellene egészen addig, amíg meg nem érted, hogy a szeretet nem bánt, nem sebez, nem akar fájdalmat okozni. Ellenben támogat, fogja a kezedet, és erőt ad, hiszen nem fél melletted lenni.
Amikor az ember a halálos ágyán fekszik, nagyon érzékennyé válik, meglágyul, szeretne Istennel és a világgal megbékélni. (...) Azok a versek, amelyek félig-meddig a jó Isten elleni durvaságokat tartalmazták, aggódó buzgósággal kiszolgáltattam a lángoknak. Jobb, ha versek égnek el, mint a rímfaragó. Igen, ahogy az emberi lényekkel, úgy a Teremtővel is megbékéltem felvilágosult barátaim legnagyobb bosszúságára, akik szemrehányást tettek erről a régi babonába való visszaesésemről, ahogy ők az Istenhez való hazatérésemet nevezték.
Nagyon fontos, hogy szeresd önmagad, mert enélkül nem lehetsz boldog. Ha nem vagy kibékülve azzal, aki vagy, blokkolod mindazt a jót, mindazt a szeretetet, amely (...) feléd áramlik.
Az ember nem türelmesebb, hanem csak elnézőbb lesz az idők során.
Csak én, csak én tehetek bukásomról. Én voltam saját magam legnagyobb ellensége - balsorsom egyetlen oka.
Választottam. A következményeket mind magamnak köszönhetem, és nincs okom azon siránkozni, mit tettem az életemmel.
Egyetlen nagy szerelem az életben, ennyivel mindenkinek be kell érnie.
Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.
Hogyha várnak rád, nyitva áll egy út, miért várnál, hogy múljon a múlt? Létezik egy hely, van, ki elfogad, Végre fogadd el azt, aki vagy!
Az ész egy zsarnok, szívedbe lát, tűrnöd kell hát a logikád szavát. Szíved már unja, lázadna már, nem várja tovább a megváltó csodát!
Az elégedettség titka: nem sajnálni, ami nincs. Értékelni, ami van.
Facebook
Pinterest