Idézetek az életről
Az igazi gazdagságot csak az alapján lehet megítélni, hogy milyen életet él valaki. Csak azt az embert lehet igazán gazdagnak nevezni, aki képes a maga útját járva, saját tetszése szerint élni életét.
Élete középső szakaszában a legtöbb ember megszokja a hétköznapok taposómalmát, és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogy nyakkendője csokrát köti meg reggelenként. Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta kissé változtatni!
Amint megszűnik a mosttól való kényszeres menekülés, minden tettedbe a Lét öröme áramlik be. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés tölt el.
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni, és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az "akadályok" a Valódi élet.
Aki igazán van és teljesen él, soha nem unatkozik.
Az élet nagy kaland, Átírható színdarab, És hidd el, csak rajtad áll, Hogy jó vagy rossz, mi rád vár
Az életet csak kölcsön kaptad. Egyfelől ez így van jól, másrészt roppant szar hallani.
Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll.
Imádkozz, hogy a boldogság pillanatai olyan élesek legyenek, hogy elmosódjanak mellettük a problémáink. Nem tudod, kihez vagy mihez imádkozol, de megteszed. Még azt az életet se sajnálod, ami nem adatott meg, mert addigra halott leszel. És a holtak nem éreznek semmit, még szánalmat se.
Az élet egyetlen értelme maga az élet.
Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.
A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.
Az élet igenlése az a szellemi cselekedet, amely által az ember abbahagyja azt, hogy csak úgy éljen a világban, tisztelettel kezdi saját életének szentelni magát, hogy ezzel a valódi értékére emelje azt.
Ne is szeressük, ne is gyűlöljük túlságosan az életet.
Rosszul él, aki mindig csak élni kezd.
Facebook
Pinterest