Idézetek az életről
Nem arról van szó, hogy az élet ne lenne tele csodákkal. Sokkal többről: az élet csodálatos, és aki megszűnik ezt magától értetődőnek venni, rögtön meg is látja.
A kocka el van vetve.
Olyan gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.
Két szóval elmondhatom, amit az életről megtanultam: megy tovább.
Mi a nagy élet? Egy ifjúkori gondolat, melyet érett korban megvalósítunk.
A tanulásnak soha nincs vége. Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.
Sok vészen, csapdán, kínon át Mentett meg engemet; A kegyelem volt az, mi elkísért, S célomhoz vezérli végemet.
Naponta millió példaadás válik le rólunk, akár fényesedünk, akár besározódunk. Szemek, kérdő szemek tükörtermében járva kép lesz, s vonz vagy taszít életünk fénye, árnya.
Önmagában élni legszebb égi jutalom; Boldog a ki érzi s használja mennyei javát.
Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakaszt S minden földi láthatárt: Ha örök időket élnék, Ezeknél többet nem érnék.
Csak repülő álomkép s csalódás A halandó ember élete! Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás Bús életünk szűk kerűlete.
Az ember legfontosabb célja, hogy értéket teremtsen, és meg is őrizze.
Az életben mindnyájunknak a magunk útját kell járnunk. Ami az egyik embert célhoz viszi, a másiknak tévút.
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.
Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egész- re. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni
Facebook
Pinterest