Idézetek az életről
Egyszer volt, hol nem volt, kezdődnek a mesék valahogy így, mondjuk egy messzi, messzi tájon, valahol ott, ahová vágyni még érdemes. Ezért is végződhetnek úgy, megannyiszor, hogy ha nem hiszitek, hát járjatok utána. Mindegyikünk egy-egy vándor, te is, te is, kutatjuk a magunk meséjének igazát. Boldogan élnénk, meg nem halnánk.
A legjobb dolgok a világon nem dolgok.
Miért ilyen gonosz az élet, miért változtatja meg az embereket? Miért csinál a tiszta, lelkes fiatalokból önző, rideg felnőtteket?
Igen. Mindannyian szövünk terveket az életben, de terveink néha nem úgy alakulnak, mint ahogy elvártuk. A segítő szándékunkkal csak ártunk egy kapcsolatnak. Kísérletünkkel, hogy utána nyúljunk a másiknak, csak még messzebbre taszítjuk. Azzal, hogy leásunk a múltba, lehet, hogy a jelenünket gazdagítjuk. Ám vannak olyanok is, akik nem hajlandók lemondani a terveikről, akármilyen rosszul is alakuljanak.
Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el!
Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te gyönyörű élet?
Sohasem az ember a hibás, hanem valami más. Valami más, a pillanat, a múlt, a sors, az átok, valami, amit nem ismerünk
Nem kérdi a mezők lilioma mi végre él kérdésektől meg-nem-törten éli liliomsága színeit bennünk a színek elsápadnak hiábavaló kérdések pörölye zúzza meg életünket.
Azok az ember legfontosabb tapasztalatai, amelyek elviszik a végső határig. Csak ezekből tanulunk, mert ezekhez minden bátorságunkra szükségünk van. Ha egy gazda megalázza a cselédjét, vagy egy férfi megalázza a feleségét, az nem bátorság, hanem gyávaság, bosszú az életért. Ezek az emberek soha nem mertek a lelkük mélyére nézni, soha nem kérdezték, honnan származik a vágy a vadság felszabadítására
Az élet törvényei a paradoxon, a humor és a változás csupán.
Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.
Ha elveszünk valamit, azt mindig valakitől vesszük el, és nem ajándékba kapjuk a sorstól.
Furcsa is ez az élet! (...) Amíg nincs veszély, az ember oda se figyel rá. Csak él bele a világba. (...) Fecséreli hiába az életet, mintha semmi értéke se volna. Csak akkor érti meg, amikor már késő, hogy mit is jelentett.
Az élet örök reménysége a jobb jövőben. Van, aki a jobb jövőn jobb anyagi helyzetet ért, van, aki erkölcsi sikereket. Megint mások, és ezek vannak többségben, ezt is, azt is. Egy dolog különbözteti meg az embereket egymástól, az, hogy tevékenységükben mi az elsődleges: az erkölcsi vagy az anyagi ösztönző. És ebből következik, hogy egyesek élni szeretnek, mások az életet szeretik.
Merre és hová menjek most kérdezem magamtól és elindulok bizonytalan léptekkel mint a vakok. Örvénylik az idő hullámzik a tér s íme a megsebzett fák kiégett házak romjai közt merre és hová menjek most
Facebook
Pinterest