Idézetek az életről
Mindig a csúcson kell abbahagyni, mert eljön az idő, amikor már csak lefelé vezet az út.
Az élet apró örömei... Szép, szeretetteljes pillanatok, amelyeket nem lehet megvásárolni. Egyesek százmilliós lakásról vagy luxusautóról álmodoznak, mások tömött bankszámláról és egzotikus utazásról. Mindenki álmodozik, mindenki vágyakozik.
A gyerekkor az, amit egész életünk során próbálunk kiheverni.
Még ha az elevenébe vág is a dolog, akkor is mindig tudatosítania kell magában, hogy mit érez. És mindenkor fel kell mérnie, hogy az tönkreteszi-e.
Sohasem értettem, hogy mi is az emberi civilizáció lényege, ha folyton csak öldökölni akarjuk egymást. Az igazság az, hogy az életet időnként eluralja a káosz, a véletlen, az esetlegesség.
Az élethez, akárcsak az alkotáshoz, a krízis is hozzátartozik.
A bezártságban talán az a legrosszabb, hogy a kinti élet nélküled is folytatódik.
A halál olyan szörnyen végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.
Még egy barázdák közt elveszett mag is előhozhatja az életet.
Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.
Az idős kornak éppúgy megvannak a szépségei és kincsei, mint a fiatalkornak. És ezek a kincsek nyilvánvalóan sokkal értékesebbek, mint a fiatalkor kincsei, hiszen az öreg emberek megélték a maguk fiatalságát, ezért ismerik és megtapasztalták annak a kornak az értékeit is.
A szerelem csodálatos dolog, és mindannyiótoknak el kellene sajátítania a szerelem művészetét - éppúgy, ahogy az élet művészetét is.
Az élet része a nevetés, a komolyság a halál jellemzője. Az élő emberek mindig játékosak, soha nem komolyak.
Az élet nem egyenes vonal, és az út nem fut töretlenül egy irányba. Elágazik, és váratlanul erre vagy amarra kényszeríti az embert. De én bizonyos vagyok, hogy minden úton önmaga felé halad.
Pillanatok. Belőlük áll az élet, akár egy hatalmas mozaik. Ezer apró darab, melyekből egy nagy kép lesz.
Facebook
Pinterest