Idézetek az életről
Az élet alapos ismerői közül legtöbben azt mondják, hogy e világon a boldogság főként az, hogy úgy kell venni az életet, amilyen. Annak az embernek példája, aki e felfogást, mondhatni, tökélyre vitte, egy kiváló arab író elbeszélésében található. Ez egy utazóról szól, aki egy szép délután elaludt a pázsit ama részén, amely egy makkocskát tartalmazott. Felébredve azt tapasztalta, hogy teste melegétől a makk kicsírázott, ő pedig vagy húsz méternyire a földtől, egy hatalmas tölgy legfelső ágai között volt. Képtelen lévén lejönni, nyugodtan nézett szembe a ténnyel. Így okoskodott: "A körülményeket nem tudom alárendelni az akaratomnak, tehát az akaratomat fogom alárendelni a körülményeknek. Ennélfogva itt maradok." Úgy is tett.
Élni akarom az életem, hogy az éjszakáim ne sajnálkozással legyenek tele!
David Herbert Richards Lawrence
- Minél tovább élsz, annál több hibát követsz el. - És annál több szomorúságot kell hordoznod.
Aztán minden gondolat elpárolgott, és csak a test maradt meg - egy test, amely vad, elemi ösztönnel csüggött az életen.
Az ember először a fiatalságához ragaszkodik, görcsösen küzd a szépségéért, aztán egy idő múlva már csak az egészségéhez ragaszkodik, végül már csak az életéhez.
Az életben szükséges, hogy különbséget tudjunk tenni a Valószínűtlen és a Lehetetlen közt.
A világ, az emberi élet, a tudomány, a művészet mind a kapcsolatok, összefüggések és kölcsönhatások kereséséről és értelmezéséről szólnak. (...) Ha az ember nem keresi és nem találja ezeket, úgy az ő kapcsolata szűnik meg az élettel. És szerintem csak azért félsz, mert nem mersz megélni semmit
Ne támaszkodj pusztán az elméletre, ha az életedről van szó.
Ilyen az élet: senkit sem vezet körbe idegenvezető a saját vidámparkjában. Mindenkinek úgy kell felülnie a hullámvasútra, ahogy éppen találja, és nem lehet előre tudni, hogy tetszik-e majd neki a menet... vagy a nyomorult úgy megforgatja, hogy a végén kihányja a hotdogot és a vattacukrot.
Van, aki egész életén át sem tanulja meg: mi az élet, és van, aki egyetlen óra alatt száz éltet él át.
Az életen mindig a jelen uralkodik, de a jövő... mindig a jelenbe ereszti gyökereit.
Az élet szálán ott a sorscsomó És meg nem oldja hit, tudás, erő, Bár eszmék rendje tűnt miatta le S a semmiségből újra visszajő. Bár ostromolták roppant rendszerek, Rajta minden hatalmuk megtörött, A megoldások sora végtelen S reménytelen - mert a csomó örök.
Minden élet a külsőségekről szól (...). Vagy jól nézel ki, és ezt kihasználva eljutsz valahová, vagy ha nem, akkor sok pénzt keresel, hogy szép emberekkel vehesd körbe magad. Senki sem akar öreg és csúnya lenni. Az élet egy kifutó.
Aki egy életet megment, egy világot ment meg.
Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túl akar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek.
Facebook
Pinterest