Idézetek az egyéniségről
Van egy ősrégi alapértékrend, ha aszerint élnénk, kijönnénk önmagunkkal, és a világ is teljesen jól kijönne velünk. Ezt igyekeznek felülkiabálni a mindenkori elvárásemberek. Azt üvöltözik, hogy kövesd a trendeket, viselkedj sztereotip módokon, versenyezz mindenáron, extrémkedj, légy sovány, "szabad", önmagad. Ám ha te fogcsikorgatva törekszel megfelelni e kívánalmaknak, fura módon inkább képmutató, zavarodott, felelősséghárító, elbutult, öngyűlölő leszel.
Nem az a kérdés, mi minek látszik, hogy például a 15. századi itáliai egyetemi tanár, aki nemességre vágyik és nemesként él, nemesi privilégiumokat szerezve nemes-e avagy polgár, vagy hogy az ötvenes években deklasszálódott, de úri szokásait továbbéltető család tagjai inkább urak vagy szolgák, hanem hogy egyszerre urak és szolgák.
Mindenkinek, aki nagyon valamilyen, büdösül népes az ellentábora.
Inkább írj csak magadnak, és ne legyen közönséged, mint hogy a közönségednek írj, és ne legyél önmagad.
Hiába kéred, nem változom meg, Ilyen vagyok, más nem leszek! Ne szólj rám, ne változtass meg, Nem akarom, hogy irányíts, nem engedem.
- Te a legkevésbé sem félsz hűnek lenni önmagadhoz? - Ha az igazság sem menthet meg akkor semmi sem fog.
Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké.
A Karib-tenger kalózai c. film
Néha ki kell állnod olyasmiért is, amiről biztosan tudod, hogy nem vagy róla egészen meggyőződve.
Mindazt, ami bennünk van, gyerekkorunkban ültették el bennünk.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.
Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku és félmegoldás. Csak az számít, amire te szerződtél önmagaddal és jellemeddel. Ebben a szerződésben nincs alku.
Az élmények változtatnak rajtunk, de a jellemünk szerint nem teremtenek bennünk új tulajdonságokat, csak siettetik a meglevők kialakulását.
Egyéniségének ablakrácsai közül reménytelenül mereszti szemét az ember a külső körülmények börtönfalaira, míg csak nem jő a Halál, hogy hazaszólítsa a szabadságba.
Az élet néha rákényszerít, hogy olyanok legyünk, amilyenek nem akartunk lenni. Ilyenkor próbálunk belekapaszkodni régi énünk egy kis darabkájába. Mondjuk egy tetoválásba, vagy egy ékszerbe, egy aprócska emlékbe, ami felidézi, hogy ez vagyok én valójában.
Az embernek vállalnia kell önmagát, nem erőltethet magára olyan szerepet, amely nem neki való. Azzal csak bajt okoz. Magának és másoknak.