Idézetek az egyéniségről
A legtöbb ember megjátssza magát, álarcot visel, ám a színjáték során elveszíti saját egyéniségét.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Mi a különbség aközött, hogy egész életedben igyekszel láthatatlan maradni, vagy pedig megjátszod, hogy az vagy, akinek a többiek látni akarnak? Így is, úgy is tettetés az egész.
Ha mindig azt tennénk, amit mások szeretnének, nem érné meg élni.
Szerelem, pasta, tenger c. film
Elfogadod az embereket olyannak, amilyenek. Sohasem változtatod meg őket, és sohasem tudsz igazából parancsolni senkinek, de ha mégis, végül csak néhány nyomorult seggfej lesz a kezed alatt. Az emberi szellem nem akar palackba zárva porosodni a polcon.
Nem mi választjuk meg a nevünket, ezért jó érzés, ha valaki úgy gondolja, legalább az egyik illik ránk.
Ha ítéletemet és viselkedésemet csupán az örömtől és szimpátiától teszem függővé, akkor magamat állítom előtérbe és kényszerítem rá a világra. Úgy akarom magam a világba kapcsolni, amilyen vagyok, de a világot nem akarom elfogulatlanul elfogadni, és nem engedem, hogy a benne ható erők szerint élje ki magát. Más szóval: csak azzal szemben vagyok türelmes, ami nekem felel meg. Minden mást visszautasítok.
A nagy pitiktől ne zavartasd magad. Ha belemész, beleragadsz. Rád zárják a korlátoltság humortalan, fantáziátlan, fölösleges szorongások gyötrelmeivel teli kalodáját. Emelkedj föléjük, tudd, mi a fontos. A fontos nem te magad vagy, hanem a szöveged, amelyen át a maga tágasságával, csodálatosságával érzékeled a világ szépségeit. Engedd meg magadnak, minél gyakrabban, annál üdítőbb, hogy átfolyasd magadon azt, ami igazán megnyugtató.
Az idealista javíthatatlan. Ha kipenderítik a mennyországból, eszményt kovácsol a poklából.
Gondolkodásunk (...) nem individuális, mint érzeteink és érzéseink, hanem univerzális. A gondolkodás csak azáltal kap individuális jelleget minden egyes emberben, hogy mindenki a saját individuális érzeteire és érzéseire vonatkoztatja. Az univerzális gondolkodás ilyen módon keletkező sajátos árnyalatai különböztetik meg egymástól az egyes embereket.
Fényt nem lehet adni - csak meg lehet gyújtani, ha van, ami meggyulladjon. (...) A szikrát át lehet adni - de lángolni magadnak kell. Azt magadból kell megteremtened!
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy saját parancsainknak engedelmeskedjünk. Ha ezt megszoktuk, egyre kevésbé vágyódunk lényegtelen dolgokra.
Minden egyes ember egyszerre lehet minden a föld kerekén, csak merje felismerni és bevallani. Bárcsak azt mondhatná minden egyes ember: "Én az egyik pillanatban bátor vagyok, de a másikban gyáva. Részben tartózkodó vagyok, és mégis gyerekesen barátságos. Fütyülök a vallásra, és hiszek is benne, aszerint, hogy a nap folyamán milyen félelmek és remények támadnak bennem. Én minden vagyok. És mindegyikünk olyan, mint én vagyok... Az egész mindenség, az emberiség..."
Egy csak a lényeg, ne add fel a lényed Hisz kacér az élet, tedd magadévá és élvezd.
Igazán szórakoztatónak talállak, de azt hiszem, sokkal boldogabb lennél, ha elfogadnád az igazi természetedet és nem harcolnál ellene.
Facebook
Pinterest