Idézetek a döntésről
Néha az élet döntések elé állít, néha az élet dönt rólad.
A választást azért tartják alapvetően jónak, mert lehetővé teszi a szabad akarat gyakorlását. A túl sok választási lehetőségnek azonban, különösen, ha a köztük lévő különbségeket nem tisztázták, nem sok haszna van.
A nyilvánvaló nem mindig a legjobb út.
Úgy érzem, fordulatot vett az életem. Olyan úton haladok, melyen még nem jártam. Semmi sem ismerős... még a táblák sem. Térjek le az útról, vagy menjek tovább előre? Egyedül menjek, vagy vigyek másokat is? Kiben bízhatok az utazás alatt?
Minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem.
El tudom érni, hogy minden megtörténjen, és semmi se történjen. A sorsodat már megírták. De te vagy az, aki választ.
Amikor két alternatíva van, mindig a harmadikban lehet csupán reménykedni.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Fejjel kell áttörnöd a falat. Ezt a falat könnyű áttörni, hiszen vékony papírból van. Annál nehezebb viszont, hogy ne hagyd magad becsapni attól, hogy a papíron már ott van a megtévesztésig hű képe annak, amint éppen áttöröd a falat. Nagy csábítás, hogy azt mondd: "Hát nem töröm át szüntelen?"
A későn meghozott döntésekért nagy árat kell fizetni.
Ha a könnyebb utat választod, a vonzót, a békéset, a végén kiderül, hogy keserű a vége. De ha a nehezebb utat, akkor az öledbe hull az édes dicsőség!
Ha megtehetném, meg kellett volna tennem, megtehettem volna. Az emberi természet sajátja azt feltételezni, hogy valamilyen szinten irányíthatjuk azt, ami velünk történik, de a helyzet az... hogy az élet zajlik, és néha elkésünk. A fenébe, néha meg túl korán érkezünk. Néha rossz döntést hozunk, néha viszont jót. Az emberek akkor mondják ezt a három dolgot, ha a dolgok nem jó irányba mennek. Amikor jó irányba mennek, akkor nem kérdőjelezik meg saját tetteiket. Akkor kérdőjelezik meg, amikor a dolgok pokolivá válnak.
Így hozzuk magunkra a kárhozatot - hogy nem foglalkozunk a hanggal, ami könyörög, hogy álljunk le. Hogy hagyjuk abba, amíg még lehet.
Minden, ami van, lehetett volna másképp. Miért ne? Minden útelágazásnál mehetek jobbra is, balra is. Ha jobbra megyek, mehettem volna balra, ha balra megyek, mehettem volna jobbra. Na és? Nincsen helyes út, bármerre is megyek, bajba kerülhetek, akadályokba ütközhetek. Csak önmagamat szomorítanám ok nélkül, ha azt képzelném, amikor baj történik, miután jobbra mentem, hogy jaj, balra kellett volna mennem! Mivel az időt nem lehet hátramenetbe kapcsolni, sohasem fog kiderülni, mi történt volna, ha balra mentem volna. Nincs rossz döntés. De újra és újra kell dönteni, nem szabad hátra nézni, mindig csak előre haladunk.
A saját kezedben van a végzeted, és mindig te hozod meg a döntéseket.
Akik maradnak, azok panaszkodhatnak, azokat vigasztalják - de akik elmennek, azokkal mi van? (...) Azokról beszélek, akiknek van bátorságuk, hogy egy reggel a tükörbe nézve jól hallhatóan föltegyék maguknak a kérdést: "Van-e jogom tévedni?" Csak ennyit, semmi többet... Bátorságuk, hogy szembenézzenek az életükkel, hogy belássák, semmi sincs a helyén, semmi sincs rendben. Akiknek van merszük mindent fölborítani, mindent felforgatni. (...) Van merszük felvállalni a konfliktust. Legalább egyszer az életben. Felvállalni valamit. Magukat. Egyedül magukra számítva. Egyszer, végre. "Jogom van tévedni" - mondják ki, aprócska mondat ugyan, de ki mondaná ki helyetted? Ki mondaná ki, ha nem te?
Facebook
Pinterest