Idézetek a döntésről
Robert Frost azt írta: "A két út a sárga fánál találkozott, sajnálom, hogy nem mehettem végig mindkettőn." Azt mondják, hogy csak egy utat követhetünk, de vannak elágazások, amikor választanunk kell.
Ha nem lennének választási lehetőségeink, akkor nem lenne értelme az életnek.
Valószínű, hogy az előttünk álló helyzet racionális, érzelmektől mentes mérlegelése egy ponton túl káros lehet a társas szerződés kialakulása szempontjából. Amikor elhatározom, hogy egy barátommal közös vállalkozásba kezdek vagy pénzt adok kölcsön egyik kollégámnak, nem hagyatkozhatok teljesen a józan ítélőképességemre. Legalább ilyen mértékben kell építkeznem a bizalomra, és arra a reményre, hogy befektetéseim megtérülnek. Hasonlóképpen hagyom magam "vezettetni" megérzéseim, szimpátiám és igazságérzetem által.
Egy-egy döntés hülye voltát az idő dönti el.
Vannak szavak, amelyek örökre kimondatlanok maradnak. Mert annak kell maradniuk. Nincsenek véletlenek az életben. Csak döntések.
Ne félj a "rossz" döntésektől, mert nem léteznek. Csak döntések és eredmények, valamint új döntések és új eredmények léteznek.
Ez a választás lényege: megtalálni a leginkább vállalhatót a sok kifogásolható között.
Tudjuk, hogy az élet nem tökéletes. Egyszer fent, egyszer lent - ez mindig is így lesz. (...) Rajtunk múlik, hogyan fogadjuk és értékeljük a problémákat - pozitívan vagy negatívan. Dönthetünk, hogy boldogok vagy elkeseredettek leszünk-e.
A belső konfliktusok arra valók, hogy eddzenek bennünket, hogy próbatételül szolgáljanak, amelyek által megküzdhetünk önmagunkkal is. A lelki konfliktusok megoldásának, azaz a vállalt döntések emberiességének nívója adja meg humán méltóságunkat, minőségünket.
Két fiatal láma, papjelölt haladt egy ünnepnapon a templom felé egy erdőn át, hogy istentiszteleten vegyenek részt. Amint vidáman mendegéltek, észrevették, hogy egy öreg anyóka rőzsével a hátán a hídon megbillenve beleesett a patakba. Az egyik odaszól a másiknak, mit tegyünk? Nem mehetünk oda segíteni, mert sáros lesz a sarunk, és így nem engednek be az Isten házába. A másik rá sem hederít az aggodalmaskodóra. Odamegy az anyókához, kisegíti a patakból, elviszi egy darabon a biztos útig a rőzséjét és elköszön tőle. Vidáman, fütyörészve tér vissza, míg a társa megrökönyödötten áll, és várja. Továbbhaladnak. A segítő kispap szökellve halad, a másik egyre lassabban, egyre komorabban. A segítő láma ekkor odafordul a társához, és így szól hozzá: "Te még mindig cipeled?"
Mit fogsz tenni? Hogy döntesz, amikor eltévedsz a sötétben? Hogy lehetsz benne biztos, hogy a döntéseiddel nem teszed tönkre valaki életét? Csukd be a szemed. Zárj ki mindenkit és mindent körülötted. Imádkozz, hogy a belső hangod helyes legyen. Mert ha egyszer döntöttél, már nincs visszaút.
Ha valaki felajánl neked egy csodálatos lehetőséget, és nem vagy benne biztos, hogy élni tudsz vele - mondj igent! Mert később már tudni fogod, hogyan járj sikerrel.
Én a gyávaság helyett a könyörtelenséget választom. A gyengeséget pedig lecseréltem a kegyetlenségre.
Válaszd ki magad a tagadásban, a reményben, a szerelemben, a dühben, a hálában! Válaszd a fényt, válaszd a sötétséget! Válaszd mindet! Semmi sem örök.
Lenyűgöző teremtmények c. film
Az ember a múltja fia, de nem a szolgája, és a jövője apja. Mindent elvehetnek tőle, kivéve az utolsó emberi jogot: hogy megválassza a magatartását meghatározott körülmények sorozata közepette, hogy megválassza a saját útját. Nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet? Ha nem, akkor a saját kezedben van annak lehetősége, hogy változtass azon, ami fájdalmat okoz neked, mindig megválaszthatod a magatartásodat, hogy hogyan állsz ehhez a szenvedéshez.
Facebook
Pinterest