Idézetek a döntésről
Szerintem unalmas állandóan azon sírni, hogy mekkora katasztrófa az életed. Nem az. Minden döntés és tettek kérdése. A semmiből is épülhet köréd egy világ, amiben eddig nem is hittél. (...) Hosszú folyamat, olyan, ami megdolgoztat. Néha fájni fog, talán annyira egyedül fogod érezni magad, mint még soha, de akkor majd jön valaki, aki megmutatja, hogy nem is vagy olyan nagyon egyedül. Hogy más is azon megy keresztül, amin te. Más is elfelejti, hogy van miért menni tovább, leginkább azért, hogy megéld magad.
Azért, mert meglátunk egy ajtót, még nem biztos, hogy be kell mennünk rajta.
Bármi történjen velünk, jó vagy rossz, a részünké válik. Sok időbe telt, mire rájöttem, hogy a tapasztalatok nem határoznak meg minket. A döntés a miénk.
A félelem nem az ördögtől való, hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága, amivel elindulhat a fejlődés. (...) Az egyik út: bedugom a fejem a homokba, és habzsolom, falom a külsőségeket, hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat. A másik út: ki merem mondani azt, hogy gyáva vagyok kockáztatni, vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem. Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll, hogy másként döntök-e.
Ó, a döntés! Ha azt a sok szorongást, amit az emberek e földön a döntés miatt éreztek, egymásra raknánk, tán felérne az égig.
Az ember a saját feje szerint úgysem tud jó döntést hozni. Hiába mérlegel, hiába írja egymás mellé a jót és a rosszat. Azt még egy gyerek is tudja, akinek a szülei folyton csak jót akarnak, hogy a jó is lehet rossz, a rossz is lehet jó. Akkor meg miről beszélünk? Mire fel a nagy észbeli könyvelés? Én mondom, az ecpecnél nincs bölcsebb filozófiai tétel a világon, mindenkinek csak ajánlani tudom.
A dolgok eredménye és jelentősége nem tőlünk függ: a mi dolgunk nem lehet más, mint a döntés pillanatában elhatározni, hogy a nehéz és talán kockázattal járó utat, vagy a visszavonulás biztonságosabb alternatíváját választjuk-e.
Hangulatunk tudtunkon és akaratunkon kívül befolyásolja látásmódunkat és következtetéseinket. Vasegészségű, nyugodt idegzetű ember egészen másképpen fogja fel ugyanazt a tényt, mint aki beteg és ingerült. Az ember egyszeribe másvalakivé válik, mihelyt beteg vagy ideges.
Egyszerűen el kell határozni, hogy az iránytű, amivel kijelöljük, hogy merre menjünk, az ne a félelem legyen. Ne kelljen már menekülni. El kell kezdeni az iránytűt a vággyal összekötni! Azt csinálom, amit akarok, és nem tart vissza a félelem.
A tartalmas és teljes élet művészete hasonlít ahhoz, amikor egy hegyi folyó zuhatagos részén vergődsz lefelé egy gumicsónakon. Ha már elszántad magadat, és engedtél a vad sodrásnak, nehéz megváltoztatnod a döntésedet. Már nem lehet visszafordulni, hogy visszaevezz a nyugodt vizekre. Az izgalom és a kaland azonban megéri az erőfeszítést. Ha sosem próbálkozol az újjal, nem ismerheted meg sem a kétségbeesés mélységeit, sem a siker felemelő érzését.
A szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetőségeim vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság.
Ha döntesz, dönts. Erősnek kell lenned, ki kell bírnod. Még egy lépés, meg még egy. Menni fog. Csináld végig. Magadért, a boldogságodért, a jövődért. Mert az, ami rád vár, a fájdalomnál már csak jobb lehet.
Az élet döntés: élhetünk fekete-fehérben vagy élhetünk színesben. Én a szivárvány több millió árnyalatát választom!
Hozol egy rossz döntést és valami elképzelhetetlen történik. Nem mintha szándékosan tennénk. Nem mintha bántani akarnánk bárkit is. De néha megtesszük. Néha hibázunk. És amikor felrobbanunk, sajnáljuk. Nem mintha a sajnálkozás tényleg számítana. Már nem. Mindannyian teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék. Ezt megértem. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy élhetsz ezzel? Hogy kelsz fel minden reggel és nézel szembe a világgal, tudva, hogy csinálhattad volna jobban? Hogy jobban kellett volna csinálnod. A sajnálat elég? Egy bocsánatkérés tényleg meggyógyítja a sebeinket? Enyhíti a fájdalmunkat? Lehet meg nem történté tenni a fájdalmat, amit okoztunk?
Az ember csak a kevésbé fontos dolgokról dönt az eszével, a sorskérdésekről a közérzete határoz, méghozzá meglepően könnyedén. Az értelemnek nem oszt lapot, hallgatásra ítéli, ahogy szerelem idején is.
Facebook
Pinterest