Idézetek a döntésről
Az eltökéltség nem azt jelenti, hogy valami után vágyódunk - ez egy mélyen magadban meghozott döntés, hogy bármi áron megteszel valamit.
Egyvalamit tökéletesen megtanultam az évek során, mégpedig azt, hogy bármikor újrakezdheted, ugyanis csak egy pillanaton múlik, hogy nem fogadod el többé azt, ami van, és megveszekedettül hiszel abban, ami a fejedben él arról, hogy minek kell lennie.
Sok embernek bátorságra van szüksége, hogy a szülői ház nyomásának ellenálljon, és kövesse álmait.
Nem próbálom védeni a döntéseimet. Talán nem voltak praktikusak, de igazság szerint nem is akartam praktikus lenni. Új élményeket akartam. Kilépni a világba és kipróbálni magam, ettől elmenni addig, felderíteni annyit, amennyit csak bírok. Úgy véltem, hogy amíg nyitva tartom a szemem, bármi történik is velem, az hasznos, olyasmire tanít, amit addig nem tudtam.
Természetszerűleg csupán egyetlen hang, csak egyetlen személy hiányzik belőled, és ez te magad vagy. Egyébként egész sokaság lakozik benned, mely szüntelenül az őrületbe kerget, hiszen az egyik hang azt mondja, "tedd ezt!", mire a másik így szól: "Soha meg ne tedd! Ne hallgass arra a hangra!" És máris darabokra hullasz szét.
A választások kizárják egymást - ez nehezíti meg annyira a döntéshozatalt. Minden igenhez tartozik egy nem. Minden döntésnek ára van, hiszen a többi lehetőségről le kell mondanunk.
Gyönyörűnek lenni annyit jelent, hogy ragyogsz. Ha kell, ha nem, mindig, szívből, kifelé, ha bántanak, ha fáj, akkor is, mert meg tudod tenni. Hiszen sohasem felejted el azt, hogy ki vagy. Hogy mi van benned, hogy értékes vagy és mindenre képes. Nincs olyan, hogy bármi is összetörhetne úgy igazán öt percnél tovább. Mert bár minden nyomot hagy rajtad, azt már te döntöd el, hogy mennyire fog fájni életed hátralévő részében. És miért fájna, ha nem muszáj fájnia? Egyébként is vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni. Csak hagyd őket, egyszer úgyis minden a helyére kerül. Vagy lehet, hogy már rég a helyén van, csak túlságosan közelről figyeled.
A döntéseket gyorsabban és könnyebben meghozza az ember, ha egy igazi érzés megérinti.
Nem számít, mennyi ideje haladunk egy bizonyos irányba, a szegénység, a sikertelenség vagy bármi más felé, nem kell sok az útirány megváltoztatásához. Ez attól függetlenül is megtörténhet, hogy mennyi ideje tértünk le az útról. Nincs olyan, hogy túl késő. Olyan ez, mint az óceánjáró. Talán sok helyen van szükség a megálláshoz, de nem az irányváltoztatáshoz. Néhány fok a kormánykeréken, és néhány kilométeren belül teljesen új útvonalra térünk.
Mondj nemet. Könnyű. Válaszd az életet.
A teljes elkötelezettségnek megvan az a szépsége, hogy többé nem kell döntéseket hozni. Pontosan ismerjük az előttünk álló utat, és minden helyzetben csak egy dolgot kell megkérdeznünk magunktól: "Előbbre viszi ez a tervemet vagy sem? " - és a döntés adja magát. Egyszerű.
Temérdek pénz és hosszú-hosszú élet, a legtöbb ember (...) erre a két dologra vágyik mindenek felett. Csak az a bökkenő, hogy az emberek hajlamosak éppen azt választani, ami a legrosszabb nekik.
Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább.
Sosem bánhatsz meg semmit az életedben. Meg kell hoznod a döntést, és együtt kell élned vele. Függetlenül attól, helyes-e vagy helytelen, egyszerűen csak ki kell belőle hoznod a legtöbbet. Előrántod a fegyvered, és reméled, hogy változtathatsz, vagy pozitív irányba terelheted a dolgokat.
Mára már jól tudom, a történések nem az élet spontán tréfái. Én csak sodródom az árral. Az ár pedig magával hoz, majd visz is mindent. A kulcsszó a döntés. Igen, igen, a döntés az én kezemben van.
Facebook
Pinterest