Idézetek a döntésről
Nem felelsz érzéseidért, vágyaidért, gondolataidért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha már befészkelik magukat az ereszed alá, fészket raknak, fiókákat költenek ki - az a te beleegyezéseden múlik.
Amíg élsz, örökké válassz és döntsél, hogy jobbra mész vagy balra, fölfelé nézel vagy lefelé. (...) Ne legyen semmi kétséged abban, hogy két ellentmondó (...) ítélet közül az egyik biztosan igaz, a másik biztosan hamis.
Egyszer minden férfi életében eljön az idő, amikor el kell döntenie, hogy aranyból van-e, vagy vasból. Látszólag ez egy könnyű döntés, de nem minden nőnek kell olyan férfi, aki jobban csillog, mint amennyi haszna van.
Az a férfi, aki azt hiszi, nincs szüksége asszonyra, hideg lepedőkre, csomós zabkására és a legkeserűbb magányra van kárhoztatva.
Sose lépd át a kritikus pontot anélkül, hogy biztos lennél abban, pontosan ez az a hely, ahol lenni akarsz.
Amikor még kölykök vagyunk, nem gondolkodunk filozofikusan, nem mondjuk magunknak: "Igazam van? Tévedek?" Egyszerűen csak követünk egy utat, amely jobban elszórakoztat, mint valamelyik másik, anélkül hogy sokat gondolkodnánk annak érvényességén, amit csinálunk. Csak később kérdezzük meg magunktól, vajon igazunk van-e, vagy tévedünk, és nem tudnánk-e változtatni.
Minden úgy jó, ahogy van: ez a szem nézete. Holott az agyban egy végtelen védő- és vádbeszéd folyik egyszerre s szortírozza szét - melyik ki mellett szól - a képeket. Egy csont-jég laboránsnő méreget pitypangot itt, patkányt ott. Egy fehér- fekete logika - érv-ellenérv - őröl, s zsarol, hogy el kell döntenem: egész-igen, vagy az egészre: nem.
Mindenkinek - aki odakerül - meg kell szenvednie a fontos döntéseit, utána pedig vállalni azt, amit akart... mert az az út lesz az ő útja.
Végül úgyis azt teszed, ami a helyes, még ha nehéz is. Tudom, ez nem segít most, és azt is tudom, hogy nem mindig könnyű megtalálni a helyes utat.
Amikor az ember igazi nagy gödörben van, és mind a két oldalon egyformán sokasodnak az érvek, (...) leteszi a voksot az egyik oldalra, akkor hirtelen megnőnek a szemében a másik oldalnak az értékei. Erre átteszi oda a voksát, akkor meg az ellenkező oldal értékei nőnek meg... Amikor ilyen patthelyzet van, akkor az ember hatalmas fogak közt őrlődik.
A futás a leghatékonyabb életben maradási módszer. De talán mégis akadnak esetek, mikor az embernek meg kell állnia, és fel kell vennie a harcot - talán pusztán azért, mert már nincs hova futnia.
Végzet nincs. Választásunk van. Az egyik választás könnyű, a másik nem. Ez utóbbiak az igazán fontosak, ezek tesznek emberré.
Annak idején azt gondoltam, a sors vezetett el hozzád, de nagyobb csalódásban már nem is lehetett volna részem. Ma már az eszemmel hozom meg a döntéseimet.
Tapasztalataink gyarapodásával időnként mindent újra értékelhetünk, holnap a Bibliából is mást olvasunk ki, mint ma, de eszünknél hamarabb dönt ösztönünk, amely jövőnkbe látó mágnesként vonz vagy taszít valamitől. Az élet örökösen ismeretlen úszómedencéjében lubickolva magunk döntjük el mekkora távon, milyen stílusban közelítünk vágyainkhoz.
Van az úgy: megy az ember valahol, erdőben, vagy mezőn, és egyszer csak keresztúthoz ér. A környéket nem ismeri. Melyiken menjen tovább - nem tudja. De mennie kell. És olyan nehéz a választás, hogy a szíve is belesajdul az embernek. Fáj még akkor is, amikor továbbmegy. Azt gondolja: "Jó úton megyek-e? Hátha a másikon kellett volna?" Így van az életben is, azt hiszem, tudni kell, melyik utat válasszuk.
Facebook
Pinterest