Idézetek a döntésről
A közted és köztünk lévő nézetkülönbség a múltban szerzett tapasztalatokból ered. Viszont neked nem kell ilyesmire támaszkodnod. Döntsd el, hogy magadban hiszel, vagy bennem, bennünk és az egész Felderítő Egységben! Én sem tudom, mi a helyes döntés. Sosem tudtam. Csak a saját képességeimben hiszek, vagy pedig a megbízható bajtársaim döntéseiben. De senki sem tudja, milyen véget érnek a dolgok. Szóval olyat válassz, amelyet kevésbé fogsz később megbánni.
Mindenki képes meghozni egy döntést, miután már tudja, mi lesz az eredménye. Annyira könnyű utólag azt mondani, hogy "ezt így kellett volna csinálni". Viszont nem tudhatod, mi lesz a döntésed következménye az előtt, hogy egyáltalán meghoznád azt. (...) De az idő halad, nem áll meg, csak mert te úgy akarod. És előbb-utóbb eljön az az idő, hogy döntened kell, még ha fogalmad sincs, mi lesz a végeredménye.
Eljön a perc, amikor választanunk kell az életünk és a képzelet között. A kettő nagyon közel van, de soha nem érinti egymást, ugyanis e kettő nagyon nagyon más.
Tedd, amit helyesnek tartasz, mert így járhatsz a legjobban.
Annyit jelent az élet neked, Amennyire értékeled: Félig üres, vagy félig tele, A döntés a tiéd. Élj hát vele!
Lehet, hogy lesznek kétségeid, hogy jól döntöttél-e, lehet, lesznek olyanok is útközben, akik erősítik a kétségeidet, és azt mondják, hogy nem jó az út, amit választottál. Lesznek nehézségek az út során, és ilyenkor biztosan azok a hangok erősödnek, melyek azt mondják, miért indultál el, fordulj inkább vissza. Azonban jusson eszedbe (...), a teremtőtől azért kaptál tehetséget és bátorságot, hogy az utat, amit kiválasztottál, végig tudd járni.
Az élet kikényszeríti, hogy az ember játszmákat játsszon. A kérdés csak az, hogy amit az élet kikényszerít, abba mindig bele kell-e egyezni? Az élet a háborúkat is kikényszeríti. Az élet a népek és a vallások közötti ellentétet is kikényszeríti. Most még sorolhatnám, hogy mi mindent kényszerít ki az élet: negatív indulatokat, gonosz cselekedeteket. Mindenre igent kell mondani? Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? Vagy inkább vállalni kell az ellenállás kockázatát, ami néha az ember egzisztenciájába, sőt az életébe kerülhet? Tudom, hogy ezt senkitől sem lehet megkövetelni, legfeljebb az ember követelheti meg önmagától. De azért nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni!
Minden irány egy kérdőjel.
Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.
Az út elvekkel van kirakva, a becsülethez visz.
Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.
Vigyázni kell, mit határoz el az ember, mert ha kiugrik a huszadikról, akkor a tizediknél már túl késő meggondolni.
Ha választhatsz, megülsz a székeden, vagy táncolsz, remélem, a táncot választod.
Az egész élet a döntéseinkről szól, a nagy horderejű döntéseket pedig gyakran nehéz meghozni.
A helyes döntésnek nem oka van, hanem eredménye.