Idézetek a döntésről
Gyakran nem maguk a tényleges választási lehetőségek határozzák meg a döntéseinket, hanem a választási lehetőségekről kialakult szubjektív benyomásaink.
A legbonyolultabb, s ezért a legértékesebb tulajdonság a döntésképesség.
Ha valakihez férjhez megyek, nem mehetek a többihez. A választás korlátokat jelent.
Ha valamit választunk, ezer más dologról lemondunk.
Igenis vannak helyzetek, amikor dönteni kell. Oda kell állni az egyik oldalra, és vállalni kell a következményeket. Elválsz vagy nem, szereted vagy nem, megcsalod vagy nem, átvered vagy nem. Mert a valóság szubjektív, és a döntésed lesz a realitás.
Nincs menekvés, dönteni kell, (...) lehet jól, lehet rosszul, lehetünk szabadok, lehetünk rabok, de dönteni kell.
Ha az ember tett valamit, azzal még nem fejeződött be minden. Inkább elkezdődik... és az embernek el kell határoznia, mi lesz a következő lépés... hogy mi a fontos és mi nem.
Eredetileg valóban úgy volt, hogy mérnök leszek, de az a gondolat, hogy a kreativitásomat olyan dolgokra használjam, amelyek a hétköznapi élet praktikus oldalát szolgálják, s mindezt puszta nyereségvágyból tegyem, egyszerűen elviselhetetlen volt számomra. Szerintem a gondolkodást önmagáért kell művelni, akárcsak a zenét!
Az ember kétségbeesésében olykor épp a lényegről feledkezik meg, mint egy turistaútvonalról letérő kiránduló, elkalandozik, és nagyon nehezen talál vissza a helyes útra.
A sors számtalanszor állított választás elé: kövessem a szívemet, vagy hagyjam magam mögött, és áldozzam fel a szenvedélyt egy olyan életért, amiről azt hittem, hogy rendeltetett nekem. Minden döntésem csak közelebb vitt, és elszakított az általam ismert világtól.
A rossz választások után van esélyünk, hogy jóvátegyük őket.
A határ jó és rossz, ártó és hasznos között hajszálvékony, mégis nehéz nem észrevenni.
Az emberek többsége képtelen önálló döntéseket hozni, félnek attól az őserőtől, amely az "úgy teszek, ahogyan jónak látom" elvében megnyilvánul. Akarom, és megteszem. Az emberek félnek a hibázástól, tartanak attól, hogy az eredmény rosszabb lesz, mint a kiindulópont. De hát ez gyengeség, infantilizmus! Még ennél is rosszabb - ostobaság! A döntéshozás képessége, és az, hogy elfogadjuk az ezzel járó veszteségeket, és alakítjuk, a mi képünkre formáljuk a világot - vezetői erény.
Hadd lássa az alárendelted, hogy éppen döntést hozol! Hadd vésse az eszébe, milyen nehéz dolog ez! Hadd lássa az arcodon tükröződni az egész gondolatmenetet, és szembesüljön azzal, hogy ő maga erre nem lenne képes!
Motiválatlan döntések nem léteznek. Csak titkolt vágyak, amelyek végre felszínre kerülnek.
Facebook
Pinterest