Idézetek a döntésről
Olyan lapokra tettem fel az életem, amelyekről azt sem tudom, hogy egyáltalán benne vannak-e a pakliban.
Örülök azoknak a hibáknak, amiket elkövettem. Nincs bennem olyan, hogy "ha valaki akkor azt mondta volna, hogy, akkor minden másképp lenne... ", mert lehet, éppen úgy lenne másképp, ahogyan az nekem nem lenne jó.
A tudatos nézőpontváltás elengedhetetlen, ha minőségi döntéseket akarunk hozni.
Vajon az ember képes változtatni a sorsán, és saját döntéseket hozni a következő lépéseiről?
Az embernek sok élete van. Minden nap azt az utat választjuk, amit korábbi cselekedeteink kijelölnek.
Ha életed során egyszer válaszúthoz érsz, és nem tudod, melyik a helyes irány, hunyd be a szemed, és hallgass a szívedre. Több kalandra, szerelemre, boldogságra és életre találtam akkor, amikor csakis önmagamra hallgattam, mint akkor, amikor meg akartam mondani magamnak, milyennek kellene lennem.
Nemet akkor mond az ember, amikor van választása.
Az élet egy mély szakadék szélén egyensúlyoz: maradhatunk odafent, biztonságban, vagy megnézhetjük, mi van a bizonytalanon túl.
Ha csak kevés választási lehetőség adódik, akkor is van egy olyan út, amire nem gondolunk, és néha jobb azon elindulni, amit senki se választ.
Mindannyiunknak van választása, hogy mit kezd az életével, még akkor is, ha a többség ezt nem így látja, és azt gondolja, az élet az, ami csak úgy megtörténik velünk.
Játék volt, kihívás. Tudom, mindig lennie kellene kezdetnek, egy meghatározott pillanatnak, amikor az ember még megváltoztathatja az események folyását. Egy útelágazásnak, amelyhez gondolatban vissza lehet térni: "Ha másképp cselekedtem, ha mást választhattam volna. Ha az eszemre hallgattam volna, nem a szívemre?" Én nem találok ilyen útelágazást. Nem tudom megmondani, mikor és hogyan kezdődött, mert már nyakig benne voltam.
Elolvashatok sok könyvet, elmehetek tanfolyamokra, és lehet, hogy ideiglenesen jól érzem magam a bőrömben, de aztán minden visszarendeződik az alapszintre, ha nem kezdem el cselekedni mindazt a tudást, amit elsajátítottam. Ahhoz, hogy változás álljon be valakinek az életében, szerintem fontos az elköteleződés, hogy megérjen az emberben az a gondolat, hogy na, készen állok arra, hogy másként csináljam a dolgaim, mint ahogy eddig csináltam.
Valahogy megérzi az ember, ha az ő útja valahol véget ér. Ilyenkor választani kell.
Van egy pillanat, amikor te döntesz! Beleszeretni valakibe egy "pillanat műve", de ebben a pillanatban te döntesz! És ugyanez van a megkívánásnál, a kísértéseknél, az első ciginél, narkónál, italnál, de még a dühbe gurulásnál is: belemenjek, vagy sem? Ez a másodperc a tied! Még szabad vagy. De ha már döntöttél: nem! Ha már "fészket vertek benned a vágyak s ott szaporodnak", azért már felelsz. És amilyen könnyű belemenni, annyira nehéz kijönni.
Mindig van egy tizedmásodperc, amikor bölcs vagy. Amikor még kezedben a sorsod. Használd ki! Ha látod, hogy jó: menj! Ha látod, hogy nem jó: állj, egy lépést se tovább!
Facebook
Pinterest