Idézetek dalszövegekből
Ma minden álom ébren ér, Ez egy félig rajzolt képregény. Ha visszanézni néha félsz, Akkor tenned kell a holnapért.
Olyan virág a szerelem, Letépni nem tudod, Szakadék szélén terem. Most már elmondhatod, hogy Olyan virág a szerelem, Ami egy illatot Mindig itt felejt, Akkor is, ha örökre elhagyott.
Velem az érintésben, szabadító ölelésben, velem a lélegzetben ott legyél. Velem a forró lázban, velem a vak zuhanásban, velem a szív hangjában te legyél.
Hogy felfoghasd, testvér, te is talpra estél, Mesél minden nappalom és mesél minden estém, Egy titkot, hogy a világ gondjaival szakíts, Ne legyél jáde kincs, legyél inkább kavics.
Mindenen van egy repedés. Azon keresztül jut be a fény.
Ha úgy döntesz, hogy nem döntesz, már azzal is döntöttél.
Séta a múltban, a lelkemmel újra, Egy pillanatra láttalak. Séta a múltban, indulok újra, Még keresem az álmomat.
Utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő, Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő.
Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar, És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar? Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa szennyesét, Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét.
Nem kell naplemente az őszi kertbe' a puha plédek alatt. A megfékezett tébolyból csak mélyülő csend marad, ami rád telepszik, majd maga alá gyűr, hisz úgyis mindegy neked. Inkább lágyan összeroppansz, mert kitörni nem lehet.
Mi vagyunk éppen a földön a lányok, ez a mi mostunk, éljünk hát, kipróbálatlanul nem hagyunk semmit, a tegnapi lányok ugyanezt játszották.
Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál, S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék. Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.
Álmodj velem nagyot bátran, Helye van a nagyvilágban, nézd, gyere nézd! Írjunk együtt legendákat, Híre majd az égig száll, Ha kész az egész.
Léphetsz egyformán, mit is vársz? Álarcodban már alig látsz. Élhetsz egyformán, hiszed még, De értsd meg, holnap már ez nem elég!
Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva.
Facebook
Pinterest