Idézetek dalszövegekből
Álmodj magadnak álmokat, Álmodj magadnak szárnyakat, Látod a távolt s a titkokat, Hallgasd a hangot, ahogy hívogat.
Újabb reggel, megint úgy indulok el, Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el, Lehajtott fejjel sétálok a melóba, hogy a szememben Ne lássák ezt az életet, melyet elásnának a helyemben.
Bocsásd vízre hajódat, s meglátod: nem szigeted vagyok én, hanem egy jéghegy.
Visszahoztam a tőled kapott világot, Ami megtanított élni, bár hiányzol. Már tudom, szeretni nem azt jelenti, Hogy két ember egy igát von, Hanem a másikat biztatni (...), repülni át egy világon.
Csak menetelek, már látom magam előtt a célt, A fülem bezár, a szemem kinyit, a szívem acél. Sokan feladják, az akadályokat nem úgy veszik, Ne nézz vissza, ahogyan azt sokan teszik.
Talán majd lesz még egy perc, Talán újra szeretsz? Ha nem ma, majd lesz még holnap.
Húzd ki magad és mosolyogjál, nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál, bármilyen nehéz, ne hagyd, hogy megtörjön, az élet szabadság, nem pedig börtön.
Nem akarok többé játszani, Tudom jól, hogy minden erről szól. Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel, S mégis te vagy az, aki körbe ér és visszatér.
Viharos vad évek, Szerelmünk megtépték, Csak rongy és sár. Pedig most is égek, S tudom azt, hogy lángolsz te is még. Csak az álarc rejti már.
Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül, csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül, aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék színű ábrándokat, fehér bárányokat.
És néha van, hogy látni vélem Az én rózsám nyári szélben, Koporsója tárva-nyitva, Benne fekszünk ketten sírva...
Nekem te nem vagy más, Szemfényvesztés meg pusztítás, Ha rossz vagyok, csak te vagy az ok, Pusztítás vagy nekem te.
Elcsendesedett a vihar, már messze jár, de én azon tűnődöm, a felhők csendje újabb csatára meddig vár?
Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket, addig úgy gondolok rád, ahogy kacagnak a gyerekek, tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén, mert mindenhez szeretet kell, ami erősebb, mint én.
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki, tán olyan lesz az is, mint elaludni. Kérlek, oltsd le a villanyt, és én álmodom, puha föld legyen a vánkosom.
Facebook
Pinterest