Idézetek dalszövegekből
Szomorúnak kéne lennem, de nem vagyok, mert nekem az számít, aki velem van, nem az, aki elhagyott.
Sokszor az jár a fejemben, egyedül maradtam, Túléljük a telet és majd szeretünk tavasszal.
A szél szebb napokat fúj feléd, itt egy új nap, új kezdet, új esély. Göröngyös az út, de a fény a végén szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel, csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el. Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél, de az volna szép, ha mégis, ha így is szeretnél.
Mondd, hová mehetnék, ha már nálad sincs menedék? Mondd, hová futhatnék, ha mindenhol szakadék? Távol, oly távol már, a felhőkhöz közel repülsz, mint a gondolat, és már én sem érlek el.
Szíved fáj, most így jártál, de holnap új nap vár. Elfelejted, és ő is csak egy lesz. Egy a sorból, aki valakit pótol.
Magam leszek a zúzmara, a hóval olvadok. Elillanok, akár a tél, akár a sóhajok.
Amikor melletted vagyok, a szívem gyorsabban dobog, és minden perc az álmok perce, amikor hozzád bújhatok.
Én leszek, ki fogja majd a két kezed, ki téged jó felé vezet, ha engeded. Nélküled számomra sincs értelme semminek. Akard, hogy én legyek a mindened, és én leszek.
Mikor alszik a táj, csendes az éj, Nem száll a levél, nem zúg a szél. Keserédes csók íze még ajkamon izzik, És hangod még bennem él.
Azt kívántam, hogy bárcsak lenne mindig vaksötét, Hogy senki se lássa, ha felébresztem a kísértés ördögét. Számolom azóta néha még a távoli perceket, Hogy elmondhassam majd azt a pár őszinte szót neked.
Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor, Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol. Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának, Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának. Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe, Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre.
Visszafelé élni, élni minek? Hogy visszamenj a semminek? Hogy azt kívánhasd még egyszer-kétszer, Hogy a tegnapi nap holnap jöjjön el?
Ha én lennék a szerelmed, Sok szerencsét hozzám. Ígérem, nem leszel hibás, De sok múlik majd a kémián. Én már elterveztem mindent, Egy életre elég a dolgunk. Ígérem, nem lesz sok időnk Egyedül lenni, úgy már voltunk.
Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég. Akárhogy keresem, megfakult kép. Csak egy perc, csak egy szín, fáradt álom, Van egy szó, van egy hang, nem találom.
Facebook
Pinterest