Idézetek dalszövegekből
Van dolgom a Földön, mert ha nem lenne, nem élnék. Nem született olyan, akivel életet cserélnék.
Irigyek a madarak, mert feljebb szállunk, mint azok, még egy percért bármit megteszek és bármit megadok. Eltűnünk, mint a szellővel felszállt éjjeli dalok, tőlem neked, miattad élek, és érted meghalok.
Mutasd az utat, én is mutatom a magamét, Csináljuk egymásért, és ne érted vagy magamért.
Csak azt látod, amit látni akarsz; Hogy is lehetne életed olyan, amire vágysz? Megfagysz, Ha nem tárod ki a szíved.
Mit akar a szív, ha néha fáj, mit akar a szív, ha meg-megáll, és vár, csak vár, hogy a szerelem erre jár.
Engedd el, jöjjön, minek jönnie kell szabadon, Nem megakadni nőkön, hozzád címzett átkos szavakon, Csak lazán, mély levegő és ének, nincs itt félelem, Hisz szabad vagy, az élet örök, a lélek végtelen.
Káprázat pusztán a történelem, Míg némán a vállára hajtom fejem, Elringat, marasztal, egésszé gyúr, Aztán unottan szétszed, mint legót az úr.
Szeretlek még, most hazudnom kár, egy álom, ami neked is jár. Ha hazudnom kell, hát ne ébredj fel! Ez egy álom, amit nem érhetsz el.
Az dobja rám az első követ, akinek dobni adott köveket kezébe az Úr.
Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt! Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat. Rendbe hozni, ami elmúlt, úgyse tudjuk már; Lehiggadt vágyaink felborzolni kár.
Azt kérded, mit szeretnék idén, Én pedig próbálok világosan fogalmazni: Csak egy esély kell, hogy egyszer talán Szebb napokra ébredünk. Nekem nincs szükségem masnis dobozokra, Márkás szeretetre, sem pedig üres dolgokra.
Ezt még el kell mondanom, magamban nem tarthatom. Figyelj, érdekes! Nem vagyok tökéletes.
Aki bennem él, az nem egy tiszta elme, Az életéhez nincs elég türelme. A halálához meg még nem elég bátor, De ha eljön érte, és szól, ő majd elindul magától.
Az egész ország kórház, minden város egy kórterem, A gyógyszerem a zene, túl beteg ez a kor nekem.
Alacsony az ingerküszöb, magasak az árak, Mindenhol az olcsó reklámokkal hipnotizálnak.