Idézetek dalszövegekből
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár.
Hány éjszaka esélyt adsz még a véletlennek, Hogy rád leljen a másik feled, aki téged kerget?
Emlékízű álmaimból Mégis könnyen ébredek, És már nem is kérdezem, Hogy miért nem maradtál velem? Már csak arra kérlek: Ne is gondolj rám.
Most kéne abbahagyni, Elfutni, elrohanni, Érzem, hogy holnap már többé nem lehet. Maradni esztelenség, Elmenni képtelenség, Bilincsben él, aki téged így szeret.
Úgy fáj a szívem, Ahogy soha régen. Más után kell néznem, Hát ez az, ami fáj. Ó, én őrült, Szerelemtől szédült, Miért futok utánad, Miért nem hagylak már?
Ha látnám a fényed, Jobban nem vágynám. Ha tudnám, hogy érzed, Akkor sem bánnám, Hogy épp úgy, mint mások, nem láthatlak már. Ha a szívemben tudlak, az több annál, ami jár.
Mert jó lenne jónak lenni jók között, de az angyalok szárnya elolvadt a máglyák fölött.
Fájni már nem fog, látom magamon, Ha megpróbál, hát nem hagyom. Csak a leszedett képek szürke nyomai Röhögnek rajtam a falakon. - Barátok leszünk - mondtad csendesen, S ha te mondod, hát elhiszem. Hazudni kell majd (ez megy nehezen), Mert egy jó barát az nem ilyen.
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat, Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat, Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye, De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye.
Megtörténhet bármi, hogyha hagyod, Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot! Nem kell tőle félni, a változás közel, Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el. Nincs előtted egy ajtó se zárva, Pillangóként röppenj ki a nagy világra! Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra! Az égen minden csillag néked ragyog, Megtörténhet bármi, hogyha hagyod.
A csend partján, ha lépdelsz, Lesz veled egy mégis, Lesz veled egy mégsem, Gondolkozz, miért nem. Mert nem kezdődött, s nem lett vége, Csak egy reggel volt, mely nem ébredt a fényre, A csend partján, ha lépdelsz, Mondd el, miért nem?
Mama, ugye hallasz még? Már betakar a távol. Légy itt újra, ha a gyertyaláng ég!
Most itt vagyok, Neked álom leszek. Könnyű, teljes, esti vágyban Vele megpihenhetsz És elalhatsz, vagy meghalhatsz, Csak végy magadhoz Édesen, húzz magadra minden vélt szerelmet És megfestem neked a képzeletet!
Fekete lyukba húz a vonat, A föld alatt metróhuzat van. Végigmérnek szemsugár-fények, Elkapok egyet, pont a tiédet, Visszanézek. Úgy érzem, Itt ér véget az eddigi élet.
Ma is itt vagy mindenemben, Hiszen így rendelt a sors. S mindig érzem képzeletben, Ahogy szelíden átkarolsz.
Facebook
Pinterest