Idézetek dalszövegekből
Keresem, hol a baj, Pedig egyszerű, Valami elmúlt, eltűnt, S ettől lett keserű. Miért is vagyok itt? A csoda nem segít, Szememből látja, szeretnék Még élni egy kicsit.
Ezer fokon kell égni, kiolthatatlan vággyal, közben farkasszemet nézni a morcos nagy halállal.
Emlékszem rá, mennyire más volt veled, Elrejtőzve a világ elől szorítottam meg finom kezed. Érzem, vénáimban lüktet még, és nem eresztem, míg élek, Álmaimban hozzám bújsz, csak nézz rám újra, kérlek!
Figyelj! Én egy kicsit most meghaltam... na, ne ijedj meg, én azt nem akartam, csak látni téged félni, engem élve remélni, örülni, hogy nem kell megőrülni a nincsen... tudod, te vagy a világon az egyetlen kincsem. Látom, fáradt vagy, te csak menj, én majd virrasztok, menj, aludj...
Szívünk változásért eped. Szemeink változásért könyörögnek. Nevetésünk, könnyeink, szívdobogásunk változást kér.
Tudjátok jól, én fent leszek az égben, onnan nézek rátok, sajnos eddig éltem. Csak a remény él, az emlékem megmarad. az idő szekere mellettem is elhalad!
Megtanultam végre saját magam szeretni, hogyha elfogadod magad, hidd el, az nyitja a teret ki! Nem hittem a jövőben, már épp elkezdtem temetni, mikor megtaláltam azt a lányt, kit tudok szívből szeretni.
Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba, Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra. Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak? Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?
Vak vezetett világtalant, amíg éltem életem, Eszem mindig helyén volt, bár nem tudom, miért élhettem. Szél söpörte messze, amit véghezvittem és megtettem.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni Az utolsó órában, mikor már megbántam, Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam, Hogy elmúlt az élet. Kezdjetek el élni!
Vesztened kell, hogy tudd, hogyan nyerhetsz.
A lombok már nem rejtik el, Ha szeretettel érkezel, Ez áldott hely, szebb nem is kell. Emelt fővel emeld a súlyt, Az adjon erőt, hogy várnak, És építs tetőt és építs jövőt, Egy új élet indul, Van esély, hogy veszély les rád.
Bús felhők fölött az ég, Bár eső rejti, mindig kék. Azt súgja; nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond.
Én úgy szerettelek, Hogy szebben nem lehet, S ha nem is voltam mindig veled, Sose voltam ellened, És csak benned hittem, Most csak azt szégyellem, Hogy így is kevés voltam neked.
Elfeledett álmok, tönkrement életek, Szétszakadt családok, fájó történetek, Őszinte szó nem szép, nem őszinte a szép szó, Ne csupán pillanatra, mindhalálig légy jó.
Facebook
Pinterest