Idézetek dalszövegekből
A holnap mindig annyit ér, Amennyit megtettél a tegnapért.
Voltam szolgád és királyod. Voltam kóród és virágod. Voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben. Voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod. A halálod az életed, mondd, mid nem voltam még neked?
Uram, te jónak láttad elszólítani. Szent az akarat, mely így tud dönteni. És én, ha kérdezem, mért ily hirtelen, Hallgat, s nem felel senki sem.
Árnyék fény nélkül Mondat szó nélkül Tenger víz nélkül Ennyi vagyok nélküled én! Dallam hang nélkül Felhő szél nélkül Erdő fák nélkül Ez lettem nélküled én.
Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne, Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne. A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta, Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta.
Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én.
Aki én voltam, nincs már, aki én leszek, nincs még. Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét.
Úgy élek, ki sosem hal meg, te úgy halsz, mint ki sosem élt.
Gondolj rám, ha véget ér a nyár, Nem kell más, csak újra megtalálj, Vágyom rád, sok emlék visszavár, Hogy együtt éljünk újra mindent át!
Átrepülnék hozzád mindenen, Rajtad kívül minden végtelen. Hideg szellő fújja arcom, Itt vagyok, de mégsem látszom, Hiszen a szívem Ott maradt, nálad hagytam.
Ezután már játszom erőből, keményen, hazugságot játszom, hogy valóságom éljem.
Várt rám a szabad ég, s elnyelt a szakadék. Áldatlan múlt az, ami volt. Máshol nincs menedék, lángom csak veled ég. Számomra rég csak te vagy az út!
Szép volt ami szép volt Rossz volt ami rossz volt Csupán a beteg mókus rágódik a múlton Jó volt ami jó volt Nem volt ami nem volt Talán majd holnap leszünk igazán a csúcson.
Szoríts magadhoz még, most mennem kell, minden könnycseppem kér, hogy engedj el. Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc. Csak egy pillanat kell, hogy érezzem, csak egy érintés még, hát fogd a kezem. Kérlek, töröld le most a könnyeidet, szeress, míg lehet.
Ez majdnem szerelem volt, és majdnem igazi vágy, Egy percig fölénk hajolt, már ment is tovább. Majdnem sikerült már, egy lépés volt csak az ég, Az álmok ködfátyolát te tépted szét.
Facebook
Pinterest