Idézetek a boldogságról
Ez a boldogság titka: önmagunknak lenni, és kész. Tenni, ami a lényünkből fakad.
A boldog ember túlontúl elégedett a jelennel ahhoz, hogy sokat gondoljon a jövőre.
A boldogság úgysem tart sokáig, előre tiszavirág-életre ítélt mozzanatokból áll, amelyek nem is sejtik, milyen rövid életűek.
Azt hiszem, az ilyen pillanatokért élnek a szülők: amikor a gyereküket maradéktalanul boldognak láthatják.
Ha reggel a' szép nap kisüt, 'S mosolyg az élet mindenütt - Használd a' bájos életet, Mert változó, 's ritkán nevet.
Megyek szerelmesen, szerelmesen, hát boldogan, viszem sorsomban, amit tudok és amit nem tudok. Én úgy élek minden pillanatomban, hogy a következőben meghalok.
Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?
Barátom! a bölcs boldog mindenütt, Az Hortobágyon, az Pesten, Budán, Mert ő magával hordja kincseit.
Egy kulcs, melyet el lehet fordítani, egy ajtó, melyet be lehet zárni: látja, ennyi a boldogság.
A boldogság önző, nem szereti az idegeneket.
Amíg van energiánk, az életünk önmagában maga a szépség, és sajnálatos volna nem kihasználni ezt.
Ó boldogság! Boldogság! Láttam az élet születését, láttam a mozgás kezdetét! Úgy lüktet a vérem, hogy ereim megpattannak. Szeretnék repülni, úszni, ugatni, bőgni, vonítani. Szeretném, ha szárnyam, páncélom, kérgem volna, szeretnék füstölni, ormányt viselni, kicsavarni a testemet, mindenhová eloszlani, benne létezni mindenkiben, kiáradni az illatokkal, kibontakozni a növényekkel, ömölni, mint a víz, rezegni, mint a hang, villogni, mint a fény, minden formába belesimulni, minden atomba belenyomulni, lehatolni az anyag mélyére - szeretném, ha én volnék maga az anyag!
A boldogság a legtermészetesebb dolog a világon, ha megvan, és a leglassabb, legfurcsább, leglehetetlenebb dolog, ha nincs.
Mindenkinek joga van a boldogtalansághoz.
A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire szeretjük az életünket.
Facebook
Pinterest