Idézetek a boldogságról
Feladni a boldogságot, az olyan, mintha kincseket szórnál a tengerbe. Sokkal rosszabb, mint bármilyen bűn.
Az élet nagy játszmájában azok a legboldogtalanabbak, akik nem vállalják a kockázatot, hogy boldogok legyenek.
A boldogság olyan érzés, mint a normálisnál kisebb gravitáció.
Fussunk messze, olyan boldog lettem, Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem, A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat, És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt!
Csak saját magammal kell összhangba kerülnöm, annak örülnöm, ami belőlem való, akkor ezt a boldogító harmóniát olyan erőnek fogom érezni, amely önmagában elegendő, de kifelé is sugárzik.
A boldogság egyszerűen az az anyag, amelyből felépülsz. Maga a lényed, legbelsőbb magod. Az öröm a legbelsőbb magod. Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat, nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat... ha van szemed, látni fogod, hogy az egész létezés örömteli. Egyszerűen boldog benne minden. A fák ok nélkül boldogok; nem lesz belőlük miniszterelnök vagy államfő, és sosem fognak meggazdagodni, sosem lesz folyószámlájuk. Nézd meg a virágokat - nincs okuk a boldogságra. Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok.
Ha boldogtalan vagy, a boldogtalanságodnak oka van; ha boldog vagy, akkor egyszerűen csak boldog vagy - nincs oka. Az elméd persze igyekszik valami okot találni, mert nem akar hinni az ok nélküliben, hiszen az ok nélkülit nem képes irányítani - az ok nélkülivel kapcsolatban az elme tehetetlenné válik.
A boldogság az élet egyik tápláléka, elősegíti a fejlődést, nagy tanító, de nem az élet célja, és önmagában még csak nem is teljesen kielégítő.
A boldogság az, amikor arra ébredsz, hogy minden tele van lehetőséggel.
A teljességet nem lehet látni, a teljesség szinte észrevétlenül burkolja be, veszi körül, öleli át az embert. A teljesség leginkább egy érzés: a hiánynélküliség érzése.
Az éden a lelkiekben van, nem az anyagban. Az pedig, hogy szabadok, igaz-életűek legyünk, csak tőlünk függ. A derű a szívben lakozik. Örök tavaszunk is bensőnkben él.
Nem árt néha tudatosan irányítani önmagunkat, hogy észrevegyük a boldog pillanatokat. Nem szabad ezeket könnyen elengedni. Szabadjára kell engedni az érzelmeket, hogy valóban kiélvezhessük minden pillanatát. Ha beleégnek a tudatunkba, ezekből lesznek a legszebb emlékek.
A boldogság egy állapot, ami addig tart, amíg hiszel benne, jön ő, ha hívod, de ha félsz tőle, eltűnik az életedből. Na nem mintha olyan messzire menne. Ott lesz ő mindig körülötted, csak lehet, hogy nem fogod észrevenni. Tenni kell érte, hogy meglásd. Elfogadja, ha nem törődsz vele, és azt is, ha befogadod. Ő ilyen. Feltétel nélkül létezik. De neked kell hinned benne.
Úgy őrizd a felhőtlen boldogság pillanatait, mint értékes drágaköveket - váratlanul érkeznek, és mámorító izgalommal töltenek majd el.
Akkor lehetsz igazán boldog ember, ha képes vagy szeretni! Nem csak másokat, hanem Önmagadat is! Nem az egód szintjén, hanem a lelked mélyén... aki szembe mer nézni önmagával, a hibáival, félelmeivel, jó úton halad! Sajnos a legtöbb ember más életét éli, kémleli, gúnyosan kiforgatva becsmérli, s közben végig sem gondolja, hogy mennyi negatív energiát zúdít saját magára! Csak azt látja, hogy neki semmi nem sikerül, semmi jó nem történik vele, miközben ő maga pusztítja el a körülötte lévő pozitív energiákat, az őt körülölelő jót!
Facebook
Pinterest