Idézetek a boldogságról
Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat.
Mindenkiben megvan a lehetőség, hogy pozitív hatást gyakoroljon a világra. Az azonban, hogy ez ténylegesen mennyire sikerül, attól függ, hogyan gazdálkodunk a lehetőségeinkkel.
Eleinte elég volt, ha láttuk egymást. Elegendő volt egy óra, akár csak egy röpke óra, hogy érezzük a boldogságot. S bármily hosszú ideig voltunk is távol egymástól, soha nem aggódtunk, hogy mi lehet a másikkal. Léteztünk egymás tudatában. Ez elég volt. Erősek voltunk, sérthetetlenek. Együtt és külön, külön... A boldogság a dolgok kezdetében van.
Meglehet, nem az a boldogság, ha beteljesedtek a vágyak, hanem csupán az, ha már elmúltak belőled.
A képzelődés szép játékai, Az érzemények édes ömledési Szépítik ámbár boldogságodat, De nem tehetnek boldoggá magok.
A boldogság érzése fogott el, az öröm melege futotta el szívemet, és jólesően hatolt el ereimben. Reményem ez egyszer valóra vált. A valóságos öröm kézzelfogható darabkáját tartottam kezemben: nem álom volt, nem elmém szülte ábrándkép, nem a képzelet vetítette árnyék.
Úgy hiszem, hogy akkor vagy boldog, amikor megtalálod a békét magaddal. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, sok boldog és fantasztikus emlékem van, ünnepi pillanatok. Ezek nagyon különlegesek. Persze vannak idők és olyan helyzetek, amik nem feltétlenül tetszenek, de ezek is egyaránt fontosak. Honnan tudhatod, hogy valami jó vagy rossz, vagy épp helyes vagy helytelen? Csak a döntésektől függ. A döntések azt jelentik, hogy a kockának két oldala van, és szinte soha nem lehetünk százszázalék biztosak benne, hogy jól döntöttünk-e. Néha a rossz döntés is lehet hasznos lecke, hiszen akkor sokkal jobban fogod értékelni a jó időket és jó döntéseket.
Még a boldogság esélye is nagyon jelentős mértékben járul hozzá a boldogsághoz.
Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül.
Ez egy bölcs meséje: kétfedelű ládát adott a szultánnak és azt mondta: "Felség, ha hiszed, te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: "Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta a papírt, azt olvasta: "Ez is elmúlik".
Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.
Ha az ember rövid életében boldogságot akar, akkor nem csak arra kell gondolnia és azt kell terveznie, hogyan tehetné jobbá a maga számára a dolgokat, hanem mások számára is, mert az ő öröme attól függ, mennyi örömét találja másokban és mások őbenne.
A nyomorúság titka, hogy legyen időd azon merengeni, boldog vagy-e vagy sem.
De hiába! nincsen olyan boldogság, amit néha egy-egy kis felhő, habár csak futólag is, el ne homályosítson, vagy éppen egy kis fröccsel hébe-hóba nyakon ne öntsön. Ez már így van az emberi életben. A felhő aztán elvonul, a zápor megszűnik, az ég újra kiderül s mosolygása most, a ború után, kétszeresen jól esik.
Aki szerfelett boldognak engedett lennem öt esztendeig, nincs jussom ellene zúgnom, ha most nem vagyok.
Facebook
Pinterest