Idézetek a boldogságról
Nem kell látni a holnapot ahhoz, hogy boldog lehess. Elég érezni, hogy nincs miért aggódnod.
Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örülni tud.
A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait.
Magam is, csakúgy mint más, tökéletes boldogságra vágyom; s mint mindenki más, ezt a magam módján óhajtom elérni.
A boldogsághoz szeretet szükséges, de te még saját magadat sem szereted - hogyan is szerethetnél akkor mást? Hiszen ha szeretnéd magad, akkor olyan munkát végeznél, ami örömöt ad neked, ami boldogsággal tölt el.
Az ég ott fenn még csupa csillag; ösvényünk itt lenn csupa illat; és a boldogság mennyei parfümjét nem gyűjtöm flaskába: jaj annak, aki megtalálja, jó annak, aki keresi.
Magad is jól tudod, hogy a boldogság nem olyasmi, amit egyszerűen zsebrevághat az ember, hogy elővegye, amikor szüksége van rá. Lesznek jobb és rosszabb napjaid is!
Engedékenynek lenni könnyebb, mint mást engedékenységre késztetni, ezt már rég tudom; és nincs az életnek olyan helyzete, amelyben az ember ne lehetne boldog.
A szeretet boldogságot ad. Nem pedig igényli azt.
Boldog vagyok, jó istenek, ha boldog Ki nem akar cserélni senkivel; S az is leszek, mig napjaim letelnek.
A boldogságnak mindig tárgya van. Valami miatt vagy boldog. Egy olyan érzelem, melynek létezése egy külső dologtól függ. Az örömnek viszont nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne. Az ő létezése hasonlít a Napéhoz. Éget, hála a saját szíve tüzelésének.
Ha boldog leszel majd egyszer, tudd, hogy az vagy, s ne szégyelld bevallani ezt a nagyon is tiszteletre érdemes állapotot.
Ha fölfokozott vágyaink vannak, akkor tudhatjuk: rengeteg kudarc fog bennünket érni. Ez szorongással tölthet el bennünket, és nem szívesen látjuk be, hogy kudarcra ítéltük magunkat. A boldogság kulcsa ugyanis az alacsony elvárás, a kevesebbel való megelégedés, a választási szabadságunk önmagunk általi tudatos korlátozása, a döntéseink melletti elköteleződés, a jelenlegi életünk megbecsülése, és a hála amiatt, ami már a miénk.
Az életben is - ahogy a színházban - néha vannak tökéletes pillanatok, amikor a csillagok szerencsésen együtt állnak, és az ember pontosan ott van, ahol lenni szeretne, nagyszerű emberekkel körülvéve, és azt csinálja, amit akar.
A boldogság lelkiállapot, nem pedig cél. Nem szükségszerű, hogy "rátaláljunk a szeretetre" a boldogság előtt. A boldogság abból fakad, ahogy az élet eseményeiről gondolkozol: a dolgok pozitív szemléletéből; annak megértéséből, hogy mi jó, vagy miből lehet tanulni; abból, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezed; a fölösleges dolgokon való felülemelkedésből; a bajon és balszerencsén való túllépésből; lelkesítő és magukkal ragadó célok megfogalmazásából; alkotókészséged állandó fejlesztéséből; az élettel való törődésből.