Idézetek az álomról
Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz.
És később, a csöndes nyári esők idején, a fellegek széthintik (...) az álmoknak a darabkáit a költők meredek háztetőin, hogy az emberek ne éljenek az olyan ősi és különös titkok és csodák híre nélkül, amelyekről csupán a bolygók mesélnek egymásnak az éjszakában.
Az emberek nem félnek attól, hogy álmodjanak, és akarják mindazt, amit az életben szívesen csinálnának.
Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.
Meghiúsulhat az álmod, ha megengeded, hogy az ördög hangja befolyással legyen a gondolataidra és a döntéseidre.
Ne oszd meg az álmaidat olyanokkal, akiknek nincsenek álmaik.
Az a fajta álom volt, aminek minden pillanatát elhittem.
Elvégre mi más lenne az álom, mint az a folyamat, amelynek során őrületünket a tudatalatti mélyére ürítjük.
Ma nem indul röpülő, Hajtogass magadnak. A Holdon nincsenek, Legfeljebb maradnak. Itt páran, akik majd Becsukják a könyved, Hogyha elalszol, És azt mondják fölötted: "Íme itt a zöld: egy lepedőnyi Föld, A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég."
A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek.
Az álmok nem csak szépek, de veszélyesek is lehetnek. Gyakran a veszély teszi őket gyönyörűvé.
Amíg alszod álmodat, addig is mozognak az élet szálai, ahogy hagytad a fonalat, a sorsod azt csendben továbbszövi.
Nehéz eldönteni, hogy álmaink következnek-e a gondolatainkból, vagy gondolataink az álmainkból.
Álomban mindig egészen enyém vagy. S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
Ha álmodunk, akkor valójában csak válogatunk zűrzavaros gondolataink közül.