Idézetek az álomról
Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.
Az igazán természetes dolgok az álmok, miknek természetét nem érheti el a romlás.
Húnyt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szivünk: a legjobb, amit nem tudunk, a legszebb, amit nem hiszünk.
A megvalósult álom éppoly kínzó lehet, mint az, amelyik soha nem válik valóra.
Sajnos, álmunkban sem igazságosak, csak őszinték vagyunk.
Sötét minden, mint szürkületkor egy borús napon, csak egy kevés fény dereng, hogy lássam, nincs semmi látnivaló. Én pedig ott rohanok úttalan utakon a homályban, és csak keresek, keresek, keresek valamit, egyre kétségbeesettebben. Ahogy múlik az idő, próbálok gyorsabban futni, de ettől csak még ügyetlenebbül csetlek-botlok... Aztán mindig eljön az az álombéli pillanat - és hiába érzem, hogy közeledik, mégse tudok soha felébredni, mielőtt utolérne -, amikor már nem emlékszem rá, mit is keresek. Amikor rájövök, hogy nincs is itt mit keresnem, hogy nem fogok találni semmit, hogy soha nem is létezett semmi más, csak ez a kietlen, kihalt erdő, és soha nem lesz semmi más... semmi, de semmi.
Szívedben őrizd az álmodat, csendes, biztos helyen. Tápláld, locsold, hol sose ront rá a gond, kétség és félelem. Törődj vele sokat, óvd, és majd gyümölcsöt ad.
Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.
Lenyűgözött a tehetetlenség, amit az ember oly gyakran érez, ha rémálmában hasztalan igyekszik menekülni a végveszélyből, mert földbe gyökerezik a lába.
Egy dolog, hogy az egész világegyetem összefog, hogy megvalósulhassanak az álmaink, és más dolog, hogy teljesen felesleges kihívások elé állítjuk magunkat.
Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat az, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz.
Az mégsem lehet, hogy mindannyian egyformán álmodjunk.
Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.
Egymásban élünk, még az álmainkban is.
Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyellném.
Facebook
Pinterest