Idézetek az álomról
Aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen.
Valaki egyszer azt mondta nekem: kívánom, hogy álmai még életében váljanak valóra. Azt feleltem erre: - Remélem, nem így lesz, mert ha míg élek, minden álmom valóra válik, halott vagyok. Beteljesületlen álmaink tartanak életben minket.
Tedd félre "mindentudó" elmédet, és indulj befelé. Itt, ahol az álom és a valóság közötti különbség már nyilvánvaló, ellazulhatsz legbensőbb igazságodban.
Ne félj a mától az ébrenlét csak a másik valóság ne féld a jót hiszen az álmodóknak egy lépés csak a világ.
Néha ez a fékeveszett, tragikus, szomorú és nyüzsgő világ a feje tetejére áll, és egy pillanatra megáll, hogy valóra váltsa valaki álmát...
Oly szövetből Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk Álomba van kerítve.
Tegnap éjjel álmomban rózsák nyíltak ágyamban, a zöldbékák kánonban énekeltek a lombban.
És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
Álmok: mindenkinek vannak. Néha jók, néha rosszak. Néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket, néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket. Néha úgy érzed, végre valóra válnak, és néhányunknak csak rémálmok jutnak. De nem számít, miről álmodsz, mikor eljő a reggel, a valóság beférkőzik és az álmok eltűnnek.
Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!
A kis rózsaszínű felhő egy álom, mely arra vár, hogy beússzon valakinek a lehunyt szemhéja mögé.
Az örökkévalóság határait súrolom De az álmom nem valóság, csak önmagamban dúdolom, Hogy mennyire hiányzik, amit még nem éltem át A vágyaim a való világba már nem fértek át.
A jó gondolatok nem jobbak, mint a jó álmok, hacsak végre nem hajtják őket.
Az álmok mindig előttünk szaladnak, hogy utolérjük őket, ám megéljük a pillanatot is. Ez az igazi művészet.
Egyszer fel kell ébredned az álmaidból. Mert az álmok, melyekből nem ébredsz fel, szomorúvá válnak.
Facebook
Pinterest