Idézetek az álomról
Amikor összetörnek az álmaink, nagyobbat keresünk.
Te félsz a képzelőerőtől. Az álomtól még ennél is jobban rettegsz. Attól a felelősségtől, amely az álomban kezdődik. De nem lehet nem aludni, ha elalszol, akkor meg jönnek az álmok. Ébren valahogy elnyomod a képzeleted, de az álmot már nem tudod.
Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.
Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz.
Az ember nemcsak a maga lelkéből álmodik, hanem úgy mondhatnám: névtelenül és közösen, még ha a maga módján is. A nagy lélek, melynek részecskéje vagy, olykor rajtad keresztül, a te módodon álmodik arról, amiről titokban mindig álmodik - fiatalságról, reménységről, boldogságról és békéről... és véres lakomájáról!
Mindnyájunkban ott dereng az igaz és jelenlevő élet emléke, valahányszor egy kínos álom a képzelet és őrjöngés világába vet minket. Küszködünk az éjszaka agyrémei és rettenetei ellen, s közben érezzük, csak lidércnyomás az egész, és erőlködünk, hogy felébredjünk; de mintha egy ellenséges hatalom ragadna meg újra és újra, hogy visszalökjön a borzalmas tehetetlenségbe, ahol egyre gyászosabb képek, egyre gyötrőbb fájdalmak ostromolnak és kínoznak.
Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll.
Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb, Menj, álmodd vissza, amit álmodál, Mert a valóság csalt remény.
Ki csak alszik, az honnan is tudná, hogy álmodni jó?
Ha egész életünkben egy álmot szőttünk... megzavarja az embert a nem várt... beteljesedés. És éppen ebben az esetben... Végül szinte fél az ember a szerencsétől. Csak kerülgetjük és nem merészeljük megragadni... mintha szétfolynék a megérintéstől.
Szemem behunyom Elmém kinyitom Elképzelem Mi következik Egy nap meglátom Szerelmem arcát Egy nap ott tart majd Karjaiban Amíg az a nap El nem jön Csak behunyom szemem És álmodom tovább.
Minél nagyobb az álmunk, annál sötétebb veszélyek leselkednek ránk.
Akkora az ember, amekkorák az álmai.
Az álmok olyanok, amik kitöltik az ürességet. Amiről tudod, hogy ha valóra válik, akkor minden rossz elmúlik.
Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet.
Facebook
Pinterest